Főrendiházi irományok, 1869. IV. kötet • 256-319. sz.
Irományszámok - 1869-271
CCLXXI. SZÁM. 153 Ez esetben azonban a használat módja és a távírás dijának az engedélyes s az állam közti megosztása külön egyezmény által fog szabályoztatni. Hasonlóan kölcsönös egyezmény utján állapittatnak meg azon feltételek is, melyek alatt az állam a vasút üzleti vezetékek felépítését, ugy szintén azon évi átalány mennyisége is, melyért az a kész vezetékek jókarban tartását huzal - mértföldenként magára vállalja. Ha a vaspálya - töltés szélesbitése vagy más helyre való tétele, vagy az engedélyes bárminemű érdeke, a már meglevő távirda - vezetékeknek kimozditását s máshová áthelyezését tenné szükségessé, akkor ugy a saját, mint az állami vezetékek áttételének Összes költségeit az engedélyes köteles viselni. 9. §• A személy - és áruszállítási bérek iránt határoztatik, hogy az állami kamatbiztositás igénybevételének egész ideje alatt azok meghatározására a kormány döntő befolyást gyakorland, azon megjegyzéssel azonban, hogy ezen szállítási bérek leszállilitása nem terjedhet ki annyira, hogy az" által a pálya üzleti s fentartási költségének fedezése veszélyeztessék. Azon időponttól kezdve pedig, midőn az engedélyes az államkamatbiztositást többé igénybe nem veendi, a szállítási bérek felemelése csak a kormány egyenes beleegyezésével történhetik. Ha a vasúti szállítási dijakat a törvényhozás akármikor szabályozni fogja, a díjszabályzat ezen engedélyezett pályára is teljesen érvényben lesz. 10. §. Az engedélyesnek megengedtetik; hogy a szedendő szállítási dijakat belföldi ezüstpénzben számítsa, olyképen, hogy az árkelet tekintetbe vételével járó illetékeket országos értékben tartozzék elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre a kormány ellenőrzése mellett az engedélyes megkeresése vagy a kormány rendelkezése folytán, hónapról hónapra a közvetlen múlt hóbeli átlagos ezüstárkelet szerint fog eszközöltetni. H. §• A 9. §. értelmében, akár a kormány által megszabott, akár pedig a kormány kívánságára az engedélyes hozzájárulásával meghatározott árszabások az engedélyes által időközben leszállithatók, egészben, vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában, vagy csak a pálya egyes vonalszakaira, egyik vagy mind a két irányban, minden szállítási távolságra egyenlően, vagy növekvések esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások az elôbbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után. E tekintetben egyébiránt joga van a kormánynak, a tariffákat szabályozni. Ha egy szállító , vagy rakomány - vállalkozó bizonyos feltételek alatt fuvarbér - leszállításban, vagy más kedvezményekben részesül, ugy ezekben részesíteni kell minden szállítót s vállalkozót, ki ugyanazon feltételeket elfogadja olyképen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék. Mindezen kedvezmények színleges arterites (refactio) alakjában sem járhatnak. 12. §. Az élelmi szereknek a belföldön beállott rendkívüli drágasága esetére joga van a kormánynak, azok szállitási bérét a drágaság tartamára a maximai árszabás feléig leszállítani. 13. §. A katona - szállítás leszállított árszabások szerint eszközlendő , és pedig egyrészt a hadügyministerium, másrészt a szab. Ferdinand északi-vaspályatársaság közt 1868. évi június 18-án megkötött egyezmény alapján, melynek szabályai ezen engedélyokmány kiegészítő részét képezik. A fentebbi vaspályatársulattal vagy más pályákkal a katonaszállitás iránt létrejött, vagy létrehozandó, s az állam részére kedvezőbb egyezmények az engedélyezett pályára is érvényesek lesznek, még pedig az eddig létrejöttek feltétlenül, az ezentúl létrejövendők azonban csak amennyiben a magyar kormány jóváhagyná. FŐRENDI IROMÁNYOK. 1871. IV. 20 H
