Főrendiházi irományok, 1869. III. kötet • 190-255. sz.

Irományszámok - 1869-199

CXCIX. A posta szállítása. Távírdák. Vizvám, személyek és árúk utáni viteldíjak. SZÁM. 79 Marha- és birka-úsztatására engedélyes az IIlető községekkel egyetértőleg egy vagy több közigazgatási bejárás alkalmával megállapítandó pontot kijelölni tartozik, melyeken kivül az úsztatás és itatás tIIos. TIIos továbbá a csatornában kendert áztatni, vagy a vizet bármiképen egészségtelenné tenni. Az engedélyes feljogosittatik az öntözés és hajózás veszélyeztetése nélkül a csatorna vizerejétaze czélból külön-külön kieszközlendő közmunka- és közlekedési ministeri engedély alapján malom- vagy egyéb iparüzletre felhasználni. 10. §. Az engedélyes köteles a postát és postakezelőket az általa használt járműveken ingyen szállítani. 11. §. Az engedélyes feljogosittatik saját használatára a csatorna mentében távirdát felállítani ; a kormánynak azonban szabadságában áll azt díjmentesen használni, vagy a vállalat távirda-oszlopaira külön sodronyt IIleszteni. 12. §. A teljesített munkálatok és készpénzbeli kiadások kárpótlásául engedélyes — azon határozott feltétel mellett, hogy elvállalt kötelezettségeinek minden tekintetben pontosan megfelel — az engedély-idő tartama alatt a Ferencz-csatornánál jelenleg érvényben álló, az államkincstár által megállapított, s a •/. alatti mellékletben foglalt díjszabályzatban felsorolt hajózási és személy- és árúczikkviteldíjt szedni feljogosittatik. Ezen díjszabályzat azonban a kincstár szállítmányaira nézve a csatorna átadása és átvétele után azonnal tiz száztólival (10%) leszállittatik. Az államkincstár tulajdonát képező vizi-járművek, valamint azon vizi közlekedési eszközök után, melyeket az állami vagy rendőri felügyelettel megbízott közegek kizárólagosan használnak, a hajózási vám nem fizettetik. Az idézett '/. alatti vám-díjszabályzat az engedélyes által szedendő vízi-vám és viteldíj maximuma gyanánt állapíttatván meg, engedélyes feljogo-