Főrendiházi irományok, 1869. III. kötet • 190-255. sz.
Irományszámok - 1869-190
6 CXC. SZÁM. A fennebbi ajánlathoz kötött egyéb feltételek, s a megváltás módozatának részleteire nézve az előbb érintett és f. évi márczius l-jén 64. sz. alatt a lánczhid-társulat igazgatóságához intézett levél tartalmat ekintetett mérvadóul. Gróf Károlyi György és Wodianer Albert, mint a kormány által ajánlott alkudozások vitelével a társulat részéről megbizottak, a ministertanácsnak ebbeli határozatáról értesülvén, ezen ajánlatot elfogadhatónak Ítélve ugy intézkedtek, hogy a társulat alapszabályainak megfelelőleg egy „ad hoc" egybehívandó rendkívüli közgyűlés f. évi május 9-én megtartathassék. Az e közgyűlésre megjelent részvényesek által 98 igazolt szavazat volt képviselve, s a fentebbiek által pártolt ajánlat az igazgatósághoz f. évi márczius 1-én 64. sz. alatt intézett levélben kötött egyéb feltételek alapján 83 szavazattal 15 szavazat ellen, tehát az alapszabályok értelmében érvényes határozattal, de csak ugy fogadtatott el, ha viszont a kormány sem vonakodnék magát a társulat részéről ezen elfogadáshoz kötött némely feltételek teljesítésére kötelezni. E feltételek a következők : 1. Az ez ügylettel járó bélyeg- és vagyonátruházási illeték a lánczhid-társulatot semmi részben ne terhelje. 2. A bérháznak 1870. július 31-ig való s tényleg már beszedett bérjövedelmei a lánczhidtársulatnál meghagyassanak. 3. A bérházban levő eddigi lánczhidhivatali helyiségek fele része a társulat igazgatósága részére az ügyek lebonyolítása czéljából 1870. október 31-ig való időre ingyen átengedtessenek. 4. A társulat Összes activai és passivái a fentebb érintett eltéréseken kivül az 1870. július l-jén való állapot szerint képezik az átruházás tárgyát. 5. A társulat hivatalnokai és szolgái iránt a kormány lehető legnagyobb figyelemmel leend és azoknak, kiknek szolgálatát a kormány igénybe venni nem kivánná, a társulat szabályai szerinti kielégitése iránt intézkedend. 6. Végre a lánczhid-társulatot semmiféle szavatosság ne terhelje. Felemlité még a társulat azon kérdést is, — mely azonban mint egyoldalú, a megállapodásra döntő erővel nem birhat,— váljon mi történjék az egy bizonyos határnapig beváltásra netalán elő nem került lánczhidi részvényekre eső váltságösszeggel ? és erre nézve azon indítványt tette, hogy az esetben, ha a forgalomban levő lánczhidi részvényekből néhány az azok kiváltására 1870. július l-jén rendelt határnaptól számítandó egy év alatt beváltás végett be nem jelentetnék : az azok után járó beváltási összeget a kormány Pest városa tanácsánál oly végre tegye le, hogy ez utóbbi a letett beváltási összeget az illető, még netalán jelentkező részvényeseknek, ha pedig azok a törvényes elévülési idő alatt nem jelentkeznének, az időközi kamatokkal együtt a m. tud. akadémia alapjának növelésére a m. tud. akadémiának adja át. Az 1870. évi július hó l-ig esedékes, de kifizetés végett addig be nem nyújtott szelvények tekintetében a társulatra is kiterjesztve — ez indítvány is fel lett a szerződésbe véve. Azon kérdés megoldása végett, váljon a m. kormány által a lánczhid-társulatnak legutóbb megajánlott és az utóbbi részéről végre el is fogadott megváltási összeg, azaz 690 frt részvényenként olyan-e, mely a méltányosságnak megfelel, és a törvényhozás által elfogadható ? tekintetbe kell venni nem csak azt, mennyire fekszik a barátságos egyesség utján a megváltás a főváros és az állam érdekében, hanem azt is, mennyire elégítheti ki a fönnebbi megváltási Összeg a részvénytulajdonosok jogosigényeit? Fel volt fönnebb emlitve az, hogy a lánczhid szabadalmának megváltása nélkül egy vagy több más híd építése a főváros határain belül jogszerűen nem eszközölhető, hogy a közlekedés és kereskedelmi forgalom igényeinek a lánczhid magában többé meg nem felel, és hogy a vasúti vonalak összekötése a folyamon át csak ugy eszközölhető czélszerüen, ha ez a főváros határain belül maradj mi országos érdek, és szintén csak a szabadalom megváltása által érhető el. Tekintetbe jő itt még az is, hogy a lánczhid szabadalma még 64 évig tart.
