Főrendiházi irományok, 1869. III. kötet • 190-255. sz.

Irományszámok - 1869-204

142 CC1V. SZÁM. rén tett uj intézkedések, nevezetesen a köztörvényhatóságoknak a törvénykezés gyakorlatától lett felmentése, e rendezés halaszthatlanságát legújabb időben még inkább feltüntette. A bizottság tehát eszempontból kiindulva, további feladatának ismerte azt megvizsgálni, vájjon e jelen törvényjavaslat megfelel-e czéljának és a köztörvényhatóságok rendezése kérdését ugy oldja-e meg, mint azt egyfelől a számításon kivül nem hagyható többi hazai viszonyok és nemzetünk évszázadok alatt ez intézmény iránt taimsitott ragaszkodása, másfelől pedig a fejledező kor követelményei és az 1848-ban történt alkotmányos átalakulással beállott uj helyzet megkívánják? Kétséget nem szenved, hogy miután a köztörvényhatóságok az 1848-iki törvény által a követválasztás és utasítás jogától elüttettek, s igy politikai tevékenységük ezzel is szűkebb korlátok közé szoríttatott, azok főként a közigazgatás terén való hatályosabb működésre lettek utalva, mely hivatásuknak csak ugy felelhetendnek meg, ha egyfelől a parlamentaris kormány rendszere követelményeivel ellenkezésbe nem jőve, az állami közigazgatás közvetítésében annak gátlólag útjában nem álland, másfelől pedig a közigazgatás terén oly működésre nyújtanak biztos alapot és reményt, mely a korszükségleteinek s a közönség kívánalmainak megfelel, még pedig annyival inkább, miután a jelen korban a közigazgatás jó vagy rósz volta szerint biráltatik és mérlegeztetik többnyire a vIIág közönsége által az egyes népek műveltségi állapota és azoknak a műveltség terén való fokozatos állása. Miután tehát a bizottság körültekintve az országban, épen a közigazgatási téren kénytelen a legnagyob hátramaradást és zIIáltságot létezőnek bevallani, a törvényhatóságok rendezése kérdésének megoldásánál a közigazgatás helyes folytathatása iránti intézkedéseknek létrehozását tekinti egyik főfeladatnak, minek alapfeltételei a törvényjavaslatban fellelhetők lévén, a közigazgatásnak mindinkább fejlődő tökéletesbülését az idő és gyakorlat fogják leghatályosabban elősegíteni'. Hozzájárul még az is, hogy a jelen törvényjavaslat a tekintetben is nyújt reményt, hogy az utolsó években az ideiglenesség nyomasztó hatása alatt a megyei élet iránt nagyon elharapódzott közönyösség e törvény után uj élettel fel fog váltatni, a főrendi ház bizottsága nem akarván kételkedni, hogy azok, kiket a törvény jogokkal felruházott, az azokkal viszonyosán járó kötelezettségeket is teljesíteni hazafiúi kötelességüknek ismerendik ; és igy a közigazgatás terén a kellő befolyást gyakorolva és a kellő tevékenységet kifejtve, miud maguknak a jogok további gyakorolhatását, mind a köz törvényhatósági önkormányzatnak további feonállhatását biztositandják. Végre méltánylandónak tartja a bizottság a jelen törvényjavaslat azon irányzatát is, mely szerint az azon helyes nézetből kiindulva, hogy azon törvényhozás jár el legbiztosabban, mely az uj alapokat kerülve, a fennálló és e nemzet vérébe átment intéz vény ékhez köti s velők hozza kapcsolatba a jelenkor szükségelte újításokat, a köztörvényhatóságoknak fennállott és létezett jogait ott, a hol a parlamentáris rendszerrel nyIIvános ellentétbe nem jönnek vagy előbbi törvény által már el nem torelvek, tiszteletben tartja, sőt e tekintetben a legszélsőbb határig megy, midőn a 17-ik §. tanúsága szerint megengedi, hogy a köztörvényhatóságok ezentúl is az IIlető, de nem várt és reménylett esetben azon joggal élhessenek, melyen indulva az IIlető esetben az alkotmány védbástyáikká lehettek. Mindezeknél fogva a jelen törvényjavaslatot alapvonásaiban teljesen helyesnek elismervén és annak mielőbbi törvénynyé válását közigazgatásunk zIIált állapotánál fogva, és hogy a köztörvényhatóságok ideiglenes és már többé fenn nem tartható állapotukból mielőbb kibontakozzanak, felette szükségesnek látván, az e törvényjavaslathozi hozzájárulást a bizottság a méltóságos főrendeknek tiszteletteljesen ajánlja ; egyedül a 65-ik §-ra nézve azt jegyzi meg, hogy ott alkalmasint csak tollhibából e szavak „alispán meghallgatása mellett" oly helyre tétettek, melyen az IIlető szakasz értelmezését zavarják, s azért azt hiszi a bizottság, hogy a fentidézett szavak e szakaszból annyival inkább egyszerűen kihagyandók volnának, miután ugy is abban hivatkozás történik az IIlető §. azon pontjára, mely az alispán körülirt esetbeni meghallgatását szabályul kiköti, noha e tekintetben is e hivatkozásra nézve a főrendi ház állandó jogügyi bizottsága azon megjegyzést tenni kénytelen, hogy a hivatkozás hibásan s alkalmasint csakis nyomdai hibaként az 58-ik §. h) pontjára utal, ho-