Főrendiházi irományok, 1869. III. kötet • 190-255. sz.
Irományszámok - 1869-201
116 CCI. SZÁM. arra használt eszközöknek az államtávirdáknál e tekintetben dívó rendszerben terjesen beIIlőknek kell lenniök s azért a vasút üzleti vezetékeknek az államoszlopokhoz való erősítése vagy csak állami szakértő közeg felügyelete s ellenőrzése mellett történhetik, vagy pedig azt maga a távirdai igazgatóság hajthatja végre ; mindkét esetben ugy a vezeték szerei beszerzésének, mint a megerősítésnek s felügyeletnek terjes költségeit az engedélyes hordozza. Ugyanez áll azon esetre is, ha az állam a pálya hosszában állami távírda vezeték felállítását nem tartaná szükségesnek, csakhogy ekkor az üzleti vezeték felállításának minden költsége az engedélyest fogja terhelni. Ez utóbbi esetben azonban a vezeték kiépítése a távirda-igazgatósággal kötendő külön egyezmény és csak az ez által erre adott engedély értelmében történhetik. A pálya mentén az állami oszlopokra erősített, vagy ezek nem létében a külön e czélra épitett vasut-üzleti távírda - vezetékeket az engedélyes az állam szokott ellenőrködése alatt kizárólag csak azon sürgönyözésekre használhatja, melyek a vasúti üzlet czéljaiból az igazgatóság és alárendelt közegei — vagy ez utóbbiak által egymásközt folytattatnak. Jogositva van azonban a kormány a pálya-igazgatósággal egyetértve ezen üzleti vezetékeknek, a mennyire az üzleti szükséglet megengedi, ugy állami-, mint magánsürgönyök továbbítására IIlő ellenőrzés melletti használását kívánni és elrendelni. Ez esetben azonban a használat módja s a távírás dijának az engedélyes és az állam-távirdaigazgatóság közti megosztása külön egyezmény által fog szabályoztatni. Hasonlóau kölcsönös egyezmény utján állapittatnak meg azon föltételek is, melyek alatt a vasút üzleti-vezetékek felépítését, ugy szintén azon évi átalány-mennyiségét is, melyért a kész vezetékek jókarban tartását huzalmértföldenkint az állam magára vállalja. Ha a vaspálya-töltés szélesbitése vagy más helyre való tétele, vagy az engedélyes bárminemű érdeke a már meglévő távirdavezetékeknek kimozditását s máshova elhelyezését tenné szükségessé, akkor ugy a saját, mint az állami vezetékek áttételének összes költségeit az engedélyes köteles viselni. 13. §. A vitel- és fuvarbérek iránt határoztatik, hogy az állami kamatbiztositás igénybevételének egész ideje alatt azok meghatározására a kormány döntő befolyást gyakorland, azon megjegyzéssel azonban, hogy a vitel- és fuvarbérek leszállítása nem terjedhet ki annyira, hogy az által a pálya üzleti s fentartási költségének fedezése veszélyeztessék. Azon időponttól kezdve pedig, midőn az engedélyes az államkamatbiztositást többé igénybe nem veendi, az árak és fuvarbérek fölemelése csak a kormány egyenes beleegyezésével történhetik. A mennyiben végre későbbi törvények a vasutak menet- és vitelbéreit szabályoznák, azon törvények ezen engedélyezett pályára is teljesen érvényben lesznek. 14. §. Az engedélyesnek megengedtetik, hogy a szedendő vitel- és fuvardijakat, belföldi ezüstpénzben számítsa, olyképen, hogy az árkelet tekintetbevételével járó IIletéket országos értékben tartozzék elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre a kormány ellenőrzése mellett, az engedélyes megkeresése, vagy a kormány rendelkezése folytán, hónapról hónapra, a közvetlen múlt hóbeli átlagos ezüst árkelet szerint fog eszközöltetni. 15. §. A 13. §. értelmében akár a kormány által megszabott, akár pedig a kormány kívánságára az engedélyes hozzájárulásával meghatározott árszabások az engedélyes által időközben leszállítható,
