Főrendiházi irományok, 1869. II. kötet • 127-189. sz.
Irományszámok - 1869-128
48 CXXVIIL SZÁM. törvény s országos határozatok végrehajtását megzsibbasztani, s azon jövédelem-szapornlatról, melyet a közjövedelmek s közterhekről szóló törvények pontos végrehajtása által reményleni az előzmények után indulva, jogosítva is volt, az államháztartás kárára lemondani nem akart, a mit tennie saját felelősségének terhe alatt szabad egyátalában nem volt ; de maga az elért, s részletenkint kimutatott kedvező eredmény által is igazolva helyesnek mutatkoznak; a nyugdijakra nézve pedig egy az utólagosan hozott 1868. 47. t. ez. rendelkezését, mint az állami szolgálat czélszerü berendezhetése következtében az arra vezető eszközök szükségességének parancsszavát figyelmen kivül hagynia nem lehetett ; hogy a honvédelmi ministerium nélkülözhetlen költségeit fedeznie, a horvát-szlavón udvari kanczellária utépitési czélokra, következőleg beruházásra fordított túlkiadásait pótolnia a közigazgatás fontos érdekében kötelessége volt ; a bizottság mitsem kételkedik kijelenteni : hogy a tett s részletesen felsorolt túlkiadásokat indokoltaknak találja, következőleg azoknak szükségességét egész határozottsággal elismeri. Elismervén azt, hogy e túlkiadások az állam érdekében szükségesek voltak, miután a költségvetés fejezetei között a bizottság olynemü átruházást, milyet az 1868. 28. t. ez. 7. §-a meg nem enged, nem talált, mert a túlkiadások nem az egyes fejezetek megröviditése által más fejezetek előnyére, hanem a túlkiadással terhelt minden fejezetre nézve egészen külön alapból lehettek és lettek valósággal fedezve ; azért, mert egyrészről a közjövedelmek, másrészről a költségek átalában véve az előirányzottnál sokkal kedvezőbb eredményt mutattak, ha emlékébe idézi még azon rendkívüli körülményeket, melyek a költségvetés megállapítását megelőzték, s hogy majdnem mindazon tárgyak s érdekek, melyek a költségvetés által érintetnek, a viszonyok uj alakulása következtében az előbbiektől sokban eltérő, sokban uj szempontokból voltak megítélendők, a szükséglet mértékét pedig — a tapasztalás vezérfonala hiányában csak némi biztossággal is meghatározni majdnem lehetlen volt, ha meggondolja, hogy az 1868-ki költségvetés volt az első, mely Magyarország törvényhozásának alkotmányos megállapítása alá került, a melyre nézve a haza legönérzetdúsabb fiái sem voltak menttek az aggodalomtól, hogy nem fog-e eredményeiben az átalakulásnak még mindig tartott forrongása, s a kibontakozás ezer és ezernemü nehézségei miatt az államháztartásra vonatkozólag nevezetes hiánylatokat fenhagyni, s ha végre meggondolja, hogy maga az 1868. XXVIII. törvény czikk ugyanezen évnek September 3Q-dikán lett kihirdetve, következőleg oly időben, midőn a közigazgatási év három negyede már elmúlt, s a túlkiadások legnagyobb része, tekintve az 1867. XVIII., s különösen az 1868. IV., és 1868. X. törvény czikk elyek 1. §-át, melyek irányadóul az 1867-iki országos határozatot, vagy is: a jövedelmek mértékig terjedő korlátlan felhatalmazást adták meg, tényleg és jogilag meg is történhetett, a későbbi törvény pedig visszaható erővel egyátalán nem bírhatott ; a kitartólag leküzdött ezen nehézségek méltó elismerésével a bizottság a kormányt illetőleg a pénzügyministert, az 1868-ki túlki adásaira, s azoknak megtörtént fedezetére nézve is a képviselőháznak m. é. deczember 2-án 886. sz. a. hozott határozatában foglalt azon fentartása mellett, hogy az 1867. és 1868. évi zárszámadás számtani vizsgálatát, azok egyes tételeinek igazolását tartalmazó mellékletek Öszszehasonlitását, az utánszámitásokat és az eredeti okmányokba való betekintést, a felállítandó államszámvevőségre kívánja bizni, igazolandónak véleményezi. Miután a törvényben a szükséglet mellett a fedezet meg nem állapíttatott, a bizottság előtt továbbá egész átalánosságban merült fel azon kérdés : vájjon 1868-ra a pénzügy minister csak is azon adókat és közjövedelmeket szedte-e be, melyek az 1868. XXVIII. t. czikk által a rendes és rendkívüli költségek fedezésére kijelöltettek? Összehasonlítva az 1868. évi zárszámadás rendes és rendkívüli bevételi fejezeteit és czímeit, az e részben irányadóul szolgált 1868. évi XXVIII. t. ez. illető szakaszaival, az albizottságnak kétsége sem lehet, hogy a pénzügyminister ur csak is oly adókat és közjövedelmeket szedett be, melyeknek behajtása a közterhek- és közjövédelmekről szóló törvények által kötelességévé tétetett.
