Főrendiházi irományok, 1869. I. kötet • 1-126. sz.
Irományszámok - 1869-29
66 XXIX. SZÁM. §. határozata szerint intézendő közigazgatási vonaljárás eredménye, vagy az épités tartama alatt teljesített egyes vizsgálatok nyomán a pálya-szolgálat, valamint a közforgalom érdekéből és a pálya fennállásának biztosítására, nem különben a törvényes határozmányok teljesítése szempontjából szükségeseknek fognak találtatni, ezek által azonban a már egyrészt az eszközlött elővizsgálat, másrészt a közigazgatási vonaljárás folytán meghatározott pályanyom és pályahossz-szelvény változást nem szenvedhetnek. Ha az épités kivitelénél, gazdálkodási vagy üzleti tekintetből akár a pályavonal, akár a részlettervek megváltoztatása kívánatosnak, vagy szükségesnek mutatkoznék, miáltal egyébként se a pálya tervezett főirányának változást szenvedni, se azon esetnek bekövetkezni nem szabad, hogy szemben az elfogadott vonallal a lejt- és irányviszonyok kedvezőtlenebbekké váljanak ; ily változtatások megengedése a kormánytól lesz kikérendő. 4. §. A terület kisajátítása, valamint a pálya alépítménye egyelőre annyi térfogatra szoritkozhatik, a mennyi egy nyomú sínúthoz s a kitérőkhöz, nem különben az állomásokra megkívántatik. A mennyiben azonban tekintettel a jövőre, a ministerium czélszerűnek itélendi a földterületet már most két vágányu vasútra kisajátítani, az engedélyesek erre méltányos és külön megállapítandó kárpótlás mellett köteleztetnek. Mihelyt a székesfehérvár-kisczelli, — a Kis-Czelltől az ország határáig terjedő, — végül a kisezell-győri vonalszakaszok valamelyikén annyira növekedett a forgalom, hogy az évi bruttó-jövedelem mértfoldenkint 120 ezer o.e. forintot ezüstben főiülhaladt, akkor az engedélyesek azon időponttól kezdve, midőn az állami kamatbizto sitást többé igénybe nem veszik, azonnal kötelesek az illető vonalszakaszon minden kártalanítás nélkül egy másik vágányt letéatni; ellenben az állami kamatbiztositás igénybevételének ideje alatt, a forgalom növekedténél, a ministerium bármelyik vonalszakaszon kívánhatja a második vágány elŐállitását, csakhogy ezen esetben a részletek külön egyesség utján fognak az engedélyesekkel megállapittatni. 5.§. A munkálatok kivitelénél az engedélyesek által a következő általános rendszabályok lesznek szem előtt tartandók : a) Alépítmény. A maximai emelkedési viszony a székesfehérvár-kis-czelli vonalszakaszon legyen úgy, mint egy áll a százhoz (1: 100), a kis-czell-sárvári vonalszakaszon legyen ugy, mint egy áll a száz ötvenhez (1 : 150), végül a Sárvártól az ország határszéléig terjedő vonalszakaszon, valamint a kis-czellgyőri szárnyvonalon legyen ugy, mint egy áll a kétszázhoz (1 : 200). A kanyarodásoknak a nyilt pályán és pedig a székesfehérvár-kis-czelli vonal-szakaszon 400 méternél, a többi vonalszakaszon 500 méternél kisebb félátmérővel nem szabad birniok. A mennyiben azonban a minimai félátmérő alkalmazásával a székesfesérvár-kis-czelli vonalszakaszon aránytalanul nagy munkák szükségeltetnének, ez esetben a fenn meghatározott félátmérő a mondott szakaszon, — mindazonáltal csupán a kormány beleegyezésével, — 350 méterre leszállítható. A pálya szabályszerű (normal) keresztszelvényeire nézve a bevágásoknál és töltéseknél, a falazatokon s azok közt azon szabályok és szabványrajzok követendők, melyek az államköltségén foganatba vett vonalaknál megállapittattak, s nevezetesen, melyek szerint a pálya koronaszélessége ott, hol a sínek a talpfán feküsznek, 4 méterre határoztato tt. Ezen szabványrajzokkal megegyezőleg kell a kövecs-ágyat előállítani, s annak azon időben, midőn a pályafentartási költségeknek, az üzleti számadásba felvétele kezdődik a talpfák befödésevel, a
