Főrendiházi irományok, 1869. I. kötet • 1-126. sz.
Irományszámok - 1869-44
XLIV. SZÁM. 141 Ugyanez áll azon esetre is, ha az állam a pálya hosszában állami távirda vezeték felállítását nem tartaná szükségesnek, csak hogy ekkor az üzleti vezeték felállításának minden költsége az engedélyeseket fogja terhelni. Ez utóbbi esetben azonban a vezeték kiépítése a távirda-igazgatósággal kötendő külön egyezmény és csak az ezáltal erre adott engedély értelmében történhetik. A pálya mentén az állami oszlopokra erősített, vagy ezek nemlétében a külön e czélra épített vasutüzleti távirda-vezetékeket az engedélyesek az állam szokott ellenőrködése alatt kizárólag csak azon sürgönyözésekre használhatják, melyek a vasúti üzlet czéljaiból az igazgatóság és alárendelt közegei — vagy ez utóbbiak által egymásközt folytattatnak. Jogositva van azonban a kormány, a pálya-igazgatósággal egyetértve ezen üzleti vezetékeknek, a mennyire az üzleti szükséglet megengedi, ugy állami mint magán-sürgönyök továbbítására illő ellenőrzés melletti használását kivánni és elrendelni. Ez esetben azonban a használat módja s a távirás díjának az engedélyesek és állam-távirdakormány közti megosztása külön egyezmény által fog szabályoztatni. Hasonlóan kőlcösnös egyezmény utján állapittatnak meg azon feltételek is, melyek alatt a vasut-üzleti vezetékek felépítését, úgyszintén azon évi átalány mennyisége is, melyért a kész-vezetékekjókarban tartását huzalmértfoldenként az állam magára vállalja. Ha a vaspálya-töltés szélesbitése vagy más helyre való tétele, vagy az engedélyesek bármi nemű érdeke a már meglevő távirda-vezetékeknekkimozditásáts máshová áthelyezését tenné szükségessé, akkor ugy a saját mint az állami vezetékek áttételének összes költségeit az engedélyesek kötelesek viselni. 13. §. A vitel- és fuvarbérek iránt határoztatik, hogy az állami kamat-biztositás igénybe vételének egész ideje alatt azok meghatározására a kormány döntő befolyást gyakorland, azon megjegyzéssel azonban, hogy a vitel- és fuvarbérek leszállítása nem terjedhet ki annyira, hogy azáltal a pálya üzleti és fentartási költségének fedezése veszélyeztessék. Azon időponttól kezdve pedig, midőn az engedélyesek az állam-kamatbiztositáet többé igénybe nem veendik, az árak és fuvarbérek felemelése csak a kormány egyenes beleegyezésével történhetik. A mennyiben végre későbbi törvények a vasutak menet- és vitelbéreit szabályoznák azon törvények ezen engedélyezett pályára is teljesen érvényben lesznek. 14. §. Az engedélyeseknek megengedtetik, hogy a szedendő vitel- és fuvardijakat belföldi eíüstpénzben számitsák olyképen, hogy az árkelet tekintetbe vételével járó illetéket országos értékben tartozzanak elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre a kormány ellenőrzése mellett, az engedélyesek megkeresése, vagy a kormány rendelkezése folytán, hónapról hónapra, a közvetlen multhóbeli átlagos ezüst árkelet szerint fog eszközöltetni. 15. §. , * A 13. §. értelmében akár a kormány által megszabott, akár pedig a kormány kívánságára az engedélyesek hozzájárulásával meghatározott árszabások az engedélyesek által időközben leszállíthatok, egészben, vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában vagy csak a pálya egyes vonalszakaira, egyik, vagy mind a két irányban, minden szállitási távolságra egyenlően, vagy növekvésök esetére nagyobb mérvben.
