Főrendiházi irományok, 1865. II. kötet • 167-339. sz.
Irományszámok - 1865-208
CCVHI. SZÁM. 75 I. melléklet a 208-ik számu irományhoz. (CYI. ÜLÉS 448-ik JEGYZŐKÖN! VI PONT.) \ Jelentése a Magyarország, s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok közt fenforgó közjogi kérdések kiegyenlítése ügyében kiküldött országos küldöttségnek. A Magyarország s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok közt fenforgó közjogi kérdések ügyében kiküldött országos küldöttség Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok küldöttségével f. évi apr, 28-án tartotta első ülését. Ez ülésben, mint a mellékelt jegyzőkönyv mutatja, abban történt megállapodás, Hogy azon közjogi kérdések felett, melyek a fentnevezett országok közt fenforognak, magán értekezletben folytattassanak a tanácskozások. E barátságos magán értekezések eredménye azon egyezményi javaslat, melyet, mint a két országos küldöttség határozatát, e küldöttségek 3-ik ülése jegyzőkönyvében van szerencsénk bemutatni. Minthogy ez egyezményi javaslat a két országos küldöttség többségének közös megállapodása által jött létre, s a közös megállapodásnál egyes tagok külön nézetei, a melyek az illető országos küldöttségnél is kisebbségben maradtak, közös tárgyalás alá nem vétethettek : a két országos küldöttség azon tagjai, kik az egyezmény valamely lényeges pontjára nézve a többség véleményétől eltérő nézetben voltak, fentartották magoknak a jogot, hogy e nézeteiket, a mennyiben szükségesnek látják, saját országgyűlésükön, annak idején, szóval vagy Írásban, előadhassák. Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok küldöttségének nagy többsége teljes belenyugvással, megelégedéssel járult a bemutatott egyezményi javaslat elfogadásához. Ha egyéb politikai tekintetek nem javainak is, már magában fontos indok, hogy országos küldöttségünk, az utolsó ülésben kifejezett Ígéretéhez képest, melegen ajánlja ez egyezményi javaslat elfogadását a mélyen t. országgyűlésnek. Csupán egy pont van, melyre nézve ez egyezményi javaslatban egyesség nem jöhetett létre« Finme városára és kerületére nézve a horvát-szlavón küldöttség most sem tért el azon nézettől, mely az 1866-iki egyezkedések alkalmával Horvát-, Szia von- és Dalmátországok küldöttsége által kifejtetett. A nélkül, hogy a jogtörténeti vitát folytatni szükségesnek látta volna, a magyar országos küldöttség is elégnek tartá, egyszerűen kifejezni ragaszkodását azon törvényes állásponthoz, melyet a magyar törvényhozás mindig szem előtt tartott, mióta Fiume és kerülete, mint a horvát Buccaritól megkülönböztetett, határozottan Magyarországhoz tartozó terület, Mária Terézia intézkedése folytán, 10*
