Főrendiházi irományok, 1865. II. kötet • 167-339. sz.

Irományszámok - 1865-317

CCCXVir. SZÁM. 469 317. szám. (CXXXIL ÜLÉS, 587. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) • Jelentése a főrendiház egyesült pénzügyi és közlekedési bizottmányának a Székes-FehérvártóI-Grácz irányában az ország határáig terjedő mozdony-vasut, s annak KisCzelltől-Győrig vezető szárnyvonala épitése és üzlete tárgyában, a képviselőház által hozott és a főrendiházhoz áttett határozata felől. Szokatlannak tűnt fel a bizottság előtt, hogy még minden előzetes esetben, a vasúti szerződés kapcsában részletes törvényjavaslat terjesztetett a főrendiház elébe, addig ezen alkalommal a képviselőháznak egy egyszerű határozata küldetett át, melynek erejénél fogva, ha a főrendiház is hozzájárulandott, a minisztérium felhatalmaztatik saját felelősségére a törvényhozás előleges hozzájárulása nélkül, végérvényes szerződés megkötésére. Beismeri azonban a bizottmány, hogy, ha e vasútvonal engedélyezése és kiépítésének megkezdése határozatlan időre elodáztatni nem szándékoltatik, más eljárás a jelen körülmények között midőn alig pár nap van már hátra az országgyűlés bezáratáig, követhető nem volt. Kivánatosnak ismeri pedig a bizottmány e pálya mielőbbi kiépítését ; mert : 1-ször az országnak egy oly termelő vidékét szeli, mely eddig minden vasúti közlekedéstől el volt zárva ; 2-szor : mert általa az ország fővárosa lehető legrövidebb vonalon köttetik össze a szomszéd állam egyik nevezetes pontjával s közvetve a tengeri kivitellel ; 3-szor: mert határozati szempontból azon, többé vitatás tárgyát nem képezhető, követelményt elégíti ki, hogy a meglevő s párhuzamosan futó vasút vonalakat keresztben köti össze, és végre 4-Szer : mert részét képezi azon vasút hálózatnak, melyet a közlekedési minisztérium az ország Összes területére a viszonyok összeegyeztetése s a tényezők kellő figyelembe vétele mellett, mint első helyen kiépítendőt tervezett. Mindezek daczára kötelességének érezte a bizottság, mielőtt a határozat elfogadását a főrendiháznak ajánlaná, alapos meggyőződést szerezni magának arról, vajon a már eddig is engedélyezett vasutak kamatbiztositásából az államra háruló teher nem emeltetik-e ezen ujabb 37 mértföld hosszú vonalnak kamatbiztositása melletti engedélyezése által az elviselhetetlenség magaslatára. E tekintetben azonban a közlekedési miniszternek jelen volt képviselője, azon megnyugtatást adta* miszerint egy felől a régebben kamatbiztositás mellett az ország területén épült vaspályák pia már nemcsak hogy nem szorulnak az államsegélyére, de oly helyzetben vannak, hogy az építésük alkalmával nyert előlegezéseket iá tetemes összegekben téritik vissza, s ez által alapot nyújtanak az államnak hasonnemü beruházásuknak minden ujabb megterhelteted nélküli elősegítésére.