Főrendiházi irományok, 1865. II. kötet • 167-339. sz.

Irományszámok - 1865-307

444 CCCVII. SZÁM. melyek kereskedői utazók által mustraképen behozott vámköteles tárgyakra nézve ugy a ki- mint a bevitelnél az elintézésre jogositvák. Az isméti kivitel más hivatalnál is történhetik, mint a melynél a bevitel történt. A bevitelnél mustrákra eső beviteli vám összege kitudandó, és a kereskedelmi utazó által az eljáró hivatalnál vagy készpénzben leteendő, vagy teljesen biztosítandó. Az azonnosság megállapítása czéljából az egyes mustradarabok — mennyire lehetséges — rajok nyomott bélyeg, oda függesztett ólom vagy pecsét által, megfelelő módon, ingyen, megjelölendők. Az elintézési okmány, melyre nézve a közelebbi utasítások, a szerződő államok mindegyike által külön adatnak ki, a következőket kell, hogy tartalmazzon : a) a behozott mustradarabok jegyzékét, melyben az áru neme és oly ismertető jelei, melyek az azonosság megállapítására alkalmasak, benfoglaltassanak. b) A mustrát terhelő beviteli vámnak, valamint annak megemlítését, vajon készpénzben té­tetett-e az el, avagy biztosíttatott. c) A megjelzés módját. d) Azon határidő meghatározását, melynek lejárta után, hacsak a mustrának időközben külj földön lett isméti kivitele, vagy annak valamely rakudvarban történt lerakása nem igazoltatik, a le­tett beviteli vám számításba veendő, vagy az adott biztosítékból behajtandó. Ezen határidő egy éven tál nem terjedhet. Ha a mustrák a kitűzött határidő (d) lefolyása előtt, az elintézésre jogos hivatalnál visszkivi­telre, vagy egy rakudvarba leendő letétel végett bemutattatnak, ezen hivatal arról tartozik meggyő­ződni, vajon ugyanazon tárgyak leítek-e nála bemutatva, melyek beviteli elintézés alá kerültek. A mennyiben e tekintetben aggodalomra oka nincsen, a hivatal a kivitelt vagy letételt írás­ban elismeri, és a bevitelnél letett beviteli vámot visszaszolgáltatja, vagy az adott biztosíték kiadása iránt kellő intézkedést tesz. A szerződés 5-ik czikkéhez. Az egyes kantonok által italoktól szedett fogyasztási adót, illetőleg a Svajcz és Francziaor­szág közt 1864-ik évi június 30-án kötött kereskedelmi szerződés F:) mellékletében felsorolt tételek érvényesek. A szerződés 6-ik czikkéhez. 1. Az adómentességben való részesülés czéljából a savjczi kereskedői utazók, az I. mintának megfelelő igazolási okirattal, ő császári és apostoli királyi felségének mindkét állawterületbeli keres­kedői utazók pedig a II. minta szerint kiállítandó igazolványi jegygyei kell, hogy ellátva legyenek. Ezen igazolványok azon naptári évre érvényesek, melyre nézve kiállitvák ; az előmutató személy leírását'és aláírását kell tartalmazniok, és a kiállító hatóság pecsétjével vagy bélyegével el­látva lenniök. Ezen igazolvány előmutatása folytán, a kereskedői utazók azonosságuk megállapítása után, az illetékes hatóság részéről az A) és B) alatt ide csatolt minták szerint kiállított iparjegyet kapnak. Az iparüzőknek és kereskedői utazóknak nem szabad eladás végett árukat magukkal vinniök, ellenben meg van nekik engedve a bevásárolt árukat rendeltetésük helyére magukkal vinniök. Egyébiránt csak oly kereskedői utazók fognak kölcsönösen adómentesen bebocsáttatni, kik vagy saját maguk, vagy oly kereskedő ház részére keresnek üzletet, melynek mint kereskedői segédek szolgálatában állanak. 2. A sokadalmi és vásári forgalmat illetőleg a másik szerződő fél alattvalói, ugy a sokadal­mak és vásárok látogatása iránti jogra, valamint a sokadalmi és vásári forgalomtól fizetendő adókra nézve, a saját alattvalókkal teljesen egyenlő bánás alá esnek.

Next

/
Thumbnails
Contents