Főrendiházi irományok, 1865. II. kötet • 167-339. sz.

Irományszámok - 1865-251

288 CCLI. SZÁM. 48. §. Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok önkormányzati joga ez okból mind törvényhozási, mind kormányzati tekintetben kiterjed azon országok beligazgatási, vallási és közoktatási ügyeire s az igazságügyre, ide értve a tengerészeti jog kiszolgáltatásán kivül a törvénykezést is, minden fokozatán. 49. §. A vallási és közoktatási alapok követeléseire nézve, a multat illetőleg a tartozások kölcsönös leszámolás utján egyenlittetnek ki. 50. §. Az autonom országos kormányzat élén Horvát-, Szlavón- és Dalmátországokban a bán áll, ki a horvát-szlavon-dalmát országgyűlésnek felelős. 51. §. A horvát-, sziavon- és dalmátországi bánt, a magyar királyi közös miniszterelnök ajánlatára és ellenjegyzése mellett, ő császári és apostoli királyi felsége nevezi ki. 52. §. A bán polgári méltósága azonban jövőre külön választatik a katonaitól, s szabályul állíttatik föl, hogy ezentúl Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok polgári ügyeire katonai egyén befolyást ne gyakorolhasson. 53. §. A polgári állású bán ezután is „Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok bánja

í; czimmel él, s a báni hivatal mindazon előjogait és méltóságait élvezi, a melyek uj állásával összeférnek. Ennélfogva ezután is tagja marad a közös országgyűlés főrendi házának. 54. §. Az autonom országkormányzat további szervezését, a bán előterjesztése alapján, ő cs. és apostoli királyi felsége legmagasabb hozzájárulásával, a horvát-szlavon-dalmát országgyűlés állapítja meg. 55. §. Ez egyezmény szentesítése után a horvát-szlavón udvari cancellária azonnal feloszlattatik. 56. §. Horvát-Szlavonországok egész területén, mind a törvényhozás, mind a közigazgatás és törvénykezés nyelve a horvát. 57. §. Horvát-Szlavonországok határai között a közös kormányzat közegeinek hivatalos nyelvéül is a horvát nyelv állapittatik meg. 58. §. Horvát-szlavón előterjesztések és beadványok Horvát-Szlavonországokból a közös minisztérium által is elfogadandók, s azokra válasz ugyanazon nyelven adandó.