Főrendiházi irományok, 1865. II. kötet • 167-339. sz.

Irományszámok - 1865-234

192 CCXXXIV. SZÁM. Eskü általi bizonyítás. Ellenbizonyítás. Eskütevö személyek. • VI. FEJEZET. Eskü. 221. §. Eskü általi bizonyítást végitélet által és csak akkor rendeljen a biró, ha a bizonyitás a döntő ténykörülményekre nézve más módon nem eszközölhetó\ (231. §.) 222. §. A ki gátolni akarja, Hogy ellenfele esküt tegyen, érveit a per folyama alatt adja elő. 223. §. Az eskü meg nem engedhető azon félnek : a) a ki az esküvel bizonyítandó tény történtekor élte tizennegyedik, azon időpontban pedig, melyben az esküt leteendő lenne, tizennyolczadik évét még be nem töltötte ; b) a ki testi vagy elmebeli fogyatkozások miatt, avagy más oknál fogva, arról, a mit esküvel kellene bizonyitnia, saját érzékei által biztos tudomást nem szerezhetett ; c) a ki nyereségvágyból elkövetett valamely bűntett vagy kihágás, avagy hamis eskü miatt bűnösnek Ítéltetett. 224. §. A bíróság azt, a ki esküt tenni tartozik, az ítéletben nevezze meg s rendszerint csak magukat a perben álló feleket kötelezze az eskü letételére. 225. §. Ténykörülmények iránt, melyeket nem maga a perben álló fél, hanem csak egy harmadik, kinek jogaiba lépett, vagy kinek cselekményei által köteleztetett, — különösen felhatalmazottja, engedményezője vagy szavatosa, vagy ha a kezes ellen foly a per, a főadós ismer öntudomásából : az eskü a bíróság belátása szerint ezen harmadiknak is fenhagyható, vagy megítélhető. Ugyanezen feltételek alatt a kereskedési jogügyekben a czimvezetők, könyvvivők és segédek is bocsáttathatnak esküre. 226. §. Az atya, gyám vagy gondnok olyan körülmények iránt, melyeket saját meggyŐződésökbŐl tudnak előadni, az általuk képviseltek ügyeiben akkor tehetnek esküt, ha ezt az utóbbiak maguk letenni nem képesek. 227. §. Az iránt, hogy ki tegyen esküt a jogi személyek (33. §.) vagy több pertárs ügyében: a felek a perben nyilatkozni tartoznak. Ha a felek közt erre nézve megállapodás nem jő létre : az érdekeltek viszonyaihoz képest a biró határoz.