Főrendiházi irományok, 1865. II. kötet • 167-339. sz.

Irományszámok - 1865-234

CCXXXIV. SZÁM. 187 a fő ügy folyama alatt alkeresettel követelheti ugyanazon per birája előtt ellenfelétől az okirat előterjesztését. E keresetet a fél azon perirat beadására kitűzött határidő első felében nyújtsa be, a mely periratban az okiratot használni akarja. A későbben beadott kereset hivatalból visszautasítandó, mi ellen perorvoslatnak nincs helye. A tárgyalás az okirat közösségének kérdésére nézve a 144. §. szabályaihoz képest külön jegyzőkönyvben történik, a biró pedig végzésileg határoz; és ha az okiratot közösnek mondotta ki, legfelebb 15 napig terjedhető határnapot rendel a végett, hogy az okirat birtokosa vagy közölje az okiratot az ellenféllel, vagy esküt tegyen arra, hogy az okiratot nem birja, se szándékosan meg nem semmisítette vagy birtokából ki nem adta, se nem tudja, hogy az hol létezik. Ha se az okiratot nem közölné, se ezen esküt le nem tenné: az okiratnak a követelő fél által állított tartalma bebizonyitottnak tekintetik. Ezen végzés ellen mindkét fél élhet felebbezéssel, s jogérvényes határozathozatalig a fő ügy tárgyalása függőben hagyandó. 189. §. Ha a valamelyik fél által bizonyitékul használt okirat eredetije egy harmadik személy birtokában van, s az ellenfél annak felmutatását kérte : az okiratra hivatkozó fél, ha az okirat birtokosától barátságos utón meg nem szerezhetné az eredetit, ennek megszerzését szavatossági per utján eszközölheti. IV. FEJEZET. Tanúk. 190. §. Két tanúnak egybehangzó vallomása olyan tény iránt, melynél együtt jelen voltak, teljes bizonyitó erővel bír: szükséges azonban, hogy a tanuk kifogáson kívüliek , vallomásaik pedig saját közvetlen tudomásukon alapulók, világosak és határozottak legyenek. * 191. §. Személyek, kik éltök tizennegyedik évét be nem töltötték ; továbbá, a kik elmebeli vagy testi fogyatkozásnál fogva a valóságot bizonyosan meg nem tudhatták, vagy azt kétségtelen módon előadni nem képesek ; végre, a kik hamis tanúságért vagy hamis esküért már büntetve voltak : tanukul el nem fogadtathatnak. 192. §. Az ellenfél kifogása folytán tanuságtételre nem bocsáthatók : a) a bizonyitó fél meghatalmazottja átalában, ügyvéde pedig azon perben, melyben a felet képviselte vagy képviseli ; b) azok, a ki t vallomásaikból, vagy a per kimenetelétől közvetve vagy közvetlenül kárt vagy hasznot várhatnak ; c) azok, a kik a bizonyitó fél ellenfelével ellenségeskedésben vagy perben állanak; d) a bizonyitó felmenő vagy lemenő ágbeli rokonai, ha az ellenfélhez is hasonló viszonyban nem állanak ; ugy szintén a bizonyitó fél házastársa vagy jegyese. 24* A tanubizonyitás kellékei. Tanúskodásra képtelenek. Kifogás alá esők.