Főrendiházi irományok, 1865. II. kötet • 167-339. sz.

Irományszámok - 1865-234

CCXXXIV. SZÁM. 183 II. FEJEZET. Beismerés. 158. §. a Minden ténybeli állítás valónak tartatik, melyet a fél vagy képviselője a per folyamában nyilván beismer. 159. §. Ha közvetlenül következő' periratában valamelyik fél világosan és határozottan nem tagadja, vagy hallgatással mellőzi az ellenfele által felhozott ténybeli állitást : az a biróság előtt beismertnek -tekintetik. Hallgatag beismerésnek azonban nem tekinthető olyan állitás vagy ténykörülmény tagadásának elmulasztása, mely a periratokban meg van czáfolva. 160. §. Biróságonkivüli beismerés csak akkor szolgálhat bizonyítékul, ha az maga a fél által, világosan és komolyan tétetett, és az a beismerésre hivatkozó fél részéről bebizonyittatik. 161. §. Ugyanazon felek között folyamatban levő más perben tett beismerés biróságonkivüli beismerésnek vétetik. 162. §. Több pertárs közül egynek beismerése csak maga ellen bizonyit. 163. §. A ki valamely tényt egyedül ellenfele beismerése által akar bizonyítani, azt teljes tartalma szerint kell elfogadnia. A beismerés kedvező tételeit nem érvényesítheti a maga előnyére ugy, hogy & nem kedvezőket mellőzze. 164. §. A beismerést se visszahúzni, se módosítani nem lehet. Beismerés a biróság előtt, és a biróságo a kirül. Más perbea tett beismerés. A pertársak beismerése. Korlátolt beismerés. III. FEJEZET. Okiratok. 165. §. Közokiratok, melyek a kiállítók által törvényes illetőségűk köréhez tartozó tényekről adatnak ki, teljes bizonyitó erővel birnak mindaddig, mig az ellenfél azok hamisságát vagy szabálytalanságát be nem bizonyítja. Ugyanez áll a külföldi okiratokra nézve is, ha azok az illető államban közokiratoknak tartatnak, s egyszersmind a 157. §. feltételei szerint érvényeseknek bizonyittatnak. Közokirat