Főrendiházi irományok, 1865. II. kötet • 167-339. sz.

Irományszámok - 1865-208

92 CCVIII. SZÁM. a mennyire csak Iahet, horvát-szlavón-dalmát honfiakból nevezi ki. 47. §. Mindazon tárgyakra nézve, melyek ez egyezményben a közös országgyűlésnek és központi kormánynak nincsenek fentartva, Horvát-, Sziavon- és Dalmátországokat mind a törvényhozás, mind a végrehajtás körében teljes önkormányzati jog (autonómia) illeti. 48. §. Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok önkormányzati joga ez okból mind törvényhozási, mind kormányzati tekintetben kiterjed azon országok beligazgatási, vallási és közoktatási ügyeire s az igazságügyre, ide értve a tengerészeti jog kiszolgáltatásán kivül a törvénykezést is minden fokozatán. 49. §. A vallási és közoktatási alapo k követeléseire nézve a multat illetőleg, a tartozások kölcsönös leszámolás utján egyenlittetnek ki. 50. §. Az autonom országos kormányzat élén Horvát-, Szia von- és Dalmátországokban a bán áll, ki a horvát-szlavon-dalmát országyülésnek felelős. 5i. §; A horvát- sziavon- és dalmátországi bánt, a magyar királyi közös miniszterelnök ajánlatára és ellenjegyzése mellett, ő császári és apostoli királyi felsége nevezi ki. 52. §. A bán polgári méltósága azonban jövőre külön választatik a katonaitól, s szabályul állíttatik föl, hogy ezentúl Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok polgári ügyeire katonai egyén befolyást ne gyakorolhasson. 53. §. A polgári állásn bán ezután is „Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok bánja" czimmelél, s a báni hivatal mindazon előjogait és méltóságait élvezi,