Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.
Irományszámok - 1865-21 - 1865-22
70 XXII. SZÁM. 2-ik sz. a. Csatolmány a 2% Melléklethez. ; Dalmát-, Horvát- és Totországok küldöttségének nyilatkozata a magyar országos küldöttség első jegyzékére. Azon barátságos megjegyzésekre, melyeket a tisztelt országos magyar küldöttség az 1861-iki dalmát, horvát és sziavon országgyűlés 42-dik czikkére tó'n, van szerencsénk hasonló baráti módon és magán ütőn, valamint ugyanazon őszintességgel, az óhajtott fölvilágosítás végett, a következőket röviden kijelenteni. Azt tartjuk, hogy a kiegyezés ügyét csak siettetni fogjuk, ha mindenekelőtt röviden azon álláspontot jelöljük meg, melyből a háromegy királyság a közte és Magyarország között fenforgó kérdést tekinti és megoldani kész. Mióta Dalmát-, Horvát- és Szlavonországoknak Magyarországgal ugyanazon királya, s egyazon koronája van, magokat mindig a magyar korona egyik királyságának tekintették és tekintik, minélfogva ugyanannak egyéb országaival s tartományaival közösségben állottak és állanak. Ezen közösséget a háromegy királyság különösen azon esetekben szokta nyomatékkal kiemelni, midőn a magyar koronához nem tartozó országokkal jött közvetlen érintkezésbe. így hogy a régibb történetekből egy példát hozzunk fel, midőn 1620-ban a dalmát, horvát és sziavon karok és rendek a belső ausztriai rendekkel és karokkal saját követségek utján kölcsönös védszövetségre léptek, világos szavakkal tiltakoztak minden oly következtetés ellen, mely ebből a magyar korona vagy a háromegy királyság államjoga ellen vonatnék : „Salvis tarnen semper autoritate, juribus et praerogativis tam modernae sacratissimae caes. regiaemajestatis, tanquam legitimi regis Hungáriáé, quam aliorum legitimorum regum Hungáriáé ac sacrae ejusdem regni coronae aliisque universis libertatibus, legibus et privilegiis horum regnorum (azaz Dalmát-, Horvát- és Szlavonország) illaesis et in suo vigore permanentibus." A magyar koronávali ebbeli közösséget nem sértette meg a háromegy királyság még akkor sem, midőn 1712-ben. saját országgyűlésén az örökösödési jogot az uralkodó Habsburg-ház nőágára kiterjeszté, a mint azt azon utasítások bizonyítják, melyeket ez ügyben az 1715-ik és 172%-iki magyar országgyűlésekre küldött követeinek adott. Azért a magyar pragmatica sanctio maga is, midőn az 17 22 / 23-iki 1-sŐ czikk 4-dik szakaszában a magyar korona országainak és tartományainak oszthatlanságát hangsulyozá. egyedül azon államjogi álláspontot jelölé meg, melyből a háromegy királyság is saját viszonyát a magyar korona egyéb országaihoz és tartományaihoz mindig tekinté. Ez állásponthoz hu maradt a háromegy királyság 1848-ban is, bár közte és Magyarország közt minden törvényhozási és közigazgatási összeköttetés megszűnt, % mint ezt 1848. országgyűlésének 11-ik és 20-ik czikke, 1861-iki országgyűlése ebbeli 42. t. czikke, 186 5 / 6-iki országgyűlése, s folyó évi február hó 10-kén kelt fölterjesztése, sőt az ezen küldöttségnek adott, s eredetiben ide •/. a. csatolt utasítás is tanúsítják. Midőn a háromegy királyság országgyűlése 1861-iki febr. 26-án kelt legfelsőbb leirattal arra hivatott föl, hozná rendbe e királyság államjogi viszonyát Magyarországhoz, jónak találta mindenek előtt kijelenteni, hogy miben áll a háromegy királyság államjogi viszonya Magyarországhoz most, miután az 1848-ki események folytán a két királyság között minden törvényhozási és közigazgatási összeköttetés megszűnt, ezen még mindig fönálló viszonyt az országgyülésaz 1. szakasz 42. czikkében jelölé meg. Ezen még mindig fönálló közösséget Magyarországgal szem előtt tartá a háromegy királyság jelenlegi országgyűlése is, a midőn a háromegy királyságnak az összes birodalomhoz államjogi
