Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-14

XIV. SZÁM. 35 mink alkotmányos jogainak és törvényes állapotának helyreállításával akarván kezdeményezni, e haza országgyűlésétől várja azon javaslatok fölterjesztését, melyeknek e hon határain túlterjedő horderejét tökéletesen értjük. — Csak hazafiúi kötelességünknek teszünk tehát eleget, midőn a feladat fontosságától mélyen áthatva, megoldásának nehézségeit Fölséged előtt határozottan kijelöljük. De bármily nagyok legyenek ezen nehézségek, annál biztosabban reményijük mégis azoknak a sanctio pragmatica értelmébeni leküzdhetését, mivel valamint egy részről egész készséggel elismerjük, hogy Fölséged örökös országainak, és tartományainak együttléte, és hatalmas államtestté alakulása nem a vak esetnek szüleménye, hanem az egyes részek lényeges belső szükségletének, a kölcsönös érdekek rokonságának, s az európai viszonyok békés fenmaradhatása és üdvös fejlődhetésöknek sürgető követelménye ; — ugy másrészről erősen hiszszük, — miként viszont a birodalom többi országai és tartományai Magyarország törvényes önállásában, és szellem s anyagi kielégittetésében saját politikai létük, alkotmányos szabadságuk és legfőbb érdekeik hathatós támaszát és tényezőjét félreismerni nem fogják, Nyiltan kijelentjük, miként élénken óhajtjuk, sőt erősen akarjuk Fölséged birodalmának a sanctio pragmatica értelmébeni fenmaradását és szilárdítását, hatalmi állásának fentartását és öregbítését. Óhajtjuk többi országai és tartományai alkotmányos szervezetének megállapítását és fejlődését. Elismerjük, hogy a sanctio pragmatica folytán Magyarország s a Fölséged uralkodása alatt álló többi országok között oly viszonyok fejlődtek ki, melyek azokat közösen érdeklik, és melyek annálfogva ténylegesen közös ügyeket hoztak létre. Erezzük, hogy ha valódi alkotmányos életről van szó, mindazon politikai tényezőknek alkotmányos befolyása nem mellőzhető többé, melyek bizonyos viszonyok vagy ügyek eldöntése által érdekeltetnek. És ezen tekintetek kiegyenlítése azon törvényhozási önállással, melyben nemzetünk századok óta kereste és találta törvényes függetlenségének és nemzeti létének főbiztositékát, ezen országgyűlés teendőjének legkényesebb s legfontosabb oldalát képezi. Midőn tehát a pragmatica sanctio létezéséből folyó közös viszonyok és azokból ténylegesen keletkezett közös ügyek elfogulatlan és beható megbirálására, valamint oly javaslatok előterjesztésére, melyek alkotmányos önállásunkat megóvni és a birodalom életföltételeinek is megfelelni alkalmasak, karöltve az ország képviselőházával, annak idejében készeknek nyilatkozunk, e nehézségeknek érzete és nyilt férfias kijelentése Fölségednek bizonyítékául szolgálhat azon őszinte szándék komolyságáról, melylyel törvényszabta hatáskörünk határain belül részünkről is e kérdések megoldásához járulandunk j — és valamint Fölséged ezt trónbeszédének magasztos szavai értelmében nem az anyagi vagy erkölcsi kényszer fegyvereivel, hanem kölcsönös értesülés és a szükségesség érzetéből folyó meggyőződés alapján hiszi egyedül létesithetőnek, ugy mi ezen értesülést és meggyőződést egy^ mélyen beható sokoldalú megfontolás, országgyűlési tanácskozás lefolyásától véljük föltételezettnek, melynek eredménye a mellőzhetlen szükségek és lehetőségek gondos mérlegezését igényli, és annál biztosabb s tartósabb leend, minél inkább lesz az a haza jogai kegyeletes tiszteletének szellemétől áthatva. — És épen, mert a hazai jogok ezen szemmeltartása és tisztelete kell hogy képezze ezen fontos ügyek tárgyalásának kiindulási pontját, jogosultaknak hiszszük magunkat Fölséged előtt már jelenleg tiszteletteljesen kijelenteni; — hogy annak más, azoktól eltérő alapját el nem fogadhatjuk. Hódolva tiszteljük mi Fölségednek magasztos fejedelmi elhatározását, melylyel 1860-ik év október 20-kán a korlátlan uralkodásról széles birodalmának egész kiterjedésére nézve szabadakaratból lemondva, népei legélénkebb vágyait teljesíteni, és azokat is alkotmányos intézményekkel megajándékozni kegyeskedett, — melyeknek egy része ezeket egészen nélkülözte, más része pedig az egykoron hatályban állott alkotmányosságnak csupán némi kegyeletes emlékű jelvényét tarthatá fenn. Miután azonban Szent István koronájának országai alkotmányos intézményekkel Magyarország állami alapításának kezdete óta mindig birtak, s ezek sérthetetlen fentartásának föltétele alatt kerültek Fölséged dicső fejedelmi házának uralma alá, az idézett napon kelt császári diplomát saját alkotmányos jogaink soha meg nem szüntethetett érvényének, vagy isméti hatályba léptetésének törvényes forrásául el nem fogadhatjuk, hanem azt egyedül a birodalom többi részei alkotmányos intézmé5*