Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-12

30 XII. SZÁM. számos törvényhozási feladások fontosságától, kötelességünknek ismerendjük azoknak egész figyelmünket és lelkiismeretes közremunkálásunkat szentelni, bizton reményivé, hogy sikerülend minden tekintetben oly törvényhozási intézkedéseket megállapítani, melyek az ország minden osztályai, nemzetiségei és vallásfelekezetei jogosult kívánalmainak méltányos teljesülését eszközölve és érdekeik kellő számbavételén alapulva, a hazafias közremunkál ásnak önkény tes és lelkesült működését biztosítandják. És midőn Fölségedet fiúi bizalommal megkérjük, hogy magas figyelmét mindazokra kiterjeszsze, kik e válságos időszakok ellentéteinek és bonyodalmainak áldozatul estek, egyik előzményét véljük megindítani azon mindnyájunk által oly forrón óhajtott pillanatnak, midőn Fölséged alkotmányunkat esküvel megerősítve szent István apostoli elődje szent koronáját fölteendi. Mert e magasztos pillanatban fognak elenyészni és szemeink elől eltűnni a szomorú emlékezetek és viszálykodások azon sötét felhői, melyek e hazának és vele Fölséged egész birodalmának láthatárát oly sokáig elborították, és vissz at éf endnek a belső béke és megnyugvás azon szerencsés napjai, melyek a Fejedelem és népei közötti bizalom és egyetértés áldásthozó szellemétől áthatva Fölségednek jövő uralkodását, Magyarország azon felejthetetlen dicső királyai korszakainak sorába helyezendik, melyek a magyar nép kegyeletes emlékezetében legmelegebb hálával párosul tan fennállanak és fennállani fognak, mig a menynyei gondviselés nemzetünknek életét ezen világrészben talált ezer éves uj hazájában megtartani kegyes lesz. 12. szám. (Vl. ÜLÉS, 33' JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Bibornok Herczeg Prímás Ő Eminentiájának üdvözlő beszéde Ő Felségéhez a Császárhoz. C s á s z á r i k i r á 1 y i Felség! Felségednek hazánkat végtelenül boldogító isméti megjelenése hííséges Magyarországának fővárosában, ujabb s legfényesebb tanúbizonysága amaz atyai s királyi kegyelmének, melylyel Felséged Nemzetünk és hazánk boldogítása iránt oly kitűnően viseltetik. De kétszeresen boldogító jelen legmagasb hazánkbani megjelenése azért, mert Felséged atyailag meghallgatván a Nemzet forró óhaját s kérelmét, hódolva tisztelt honanyánk, Felséges királynénk társaságában kegyeskedett honunkba érkezni, óhajtva várt alkalmat nyújtani a hon fiainak, a hódoló tisztelet, hűség, ragaszkodás és forró szeretet érzelmeit eránta is Örvendve kitüntetni. Felséged eme legmagasabb kegyelmétől áthatva az egybegyűlt hon gyűlés édes, egyszersmind mulhatlan kötelességének ismerte Felségednek a legmélyebb hálaköszönet mellett jobbágyi hűségét, és hódolatát küldöttsége által bemutatni, s nekünk jutott a legmagasb szerencse. Felséged előtt a hongyülés ebbeli érzelmeit tolmácsolni. — Kegyeskedjék azokat szokott atyai kegyelmességével elfogadni, — elfogadni egyszersmind az egész hazánkban folytonosan hangzó eme szíves óhajtást : Éljen a király ! Ö Császári s Apostoli Királyi Felségének legmagasabb válasza. Örömömre szolgál, hogy az ország Kendeivei, és képviselőivel ismét találkozhatom, s hogy ez alkalommal kérésüket teljesítve Felséges Hitvesemmel együtt jöhettem körükbe. Tekintsék ezt is ujabb tanúságául atyai szeretetemnek, mely a nemzet teljesíthető óhajtásainak valósításában találja legfőbb megnyugvását, —