Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-160

CLX. SZÁM. 391 160. szám. (XCVI. ÜLÉS, 401. JEGYZÖKÖNYI PONT.) Törvényjavaslat a sójövedék iránt. Az 1867-ik évi XVI. t. ez. folytán a sójövedék tárgyában rendeltetik: i.§. Irányelvül tűzetvén ki, hogy mind a magyar korona országainak, mind ő felsége többi or-' szagainak területén az elfogyasztott só után befolyt jövedelem az illető államnak lehetőleg biztosittassék : a sóárakat akként kell szabályozni, hogy a sónak Magyarországból ő felsége többi országaiba való szállitása, és viszont, haszonhajtó vállalat ne lehessen. 2. §. E szerint, kellő tekintettel az ő felsége többi országaiban egyezmény utján megállapított árleszállításokra, a sótermelési helyeken, név szerint: Sugatagon, S zlatinán és Rónaszéken ; Déésaknán, Parajdon, Marosujvártt, Tordán és Vizaknán, a darabsónak és a hordóba rakott morzsaléksónak bécsi mázsája 5 forinton, Sóvárott a főzött só bécsi mázsája szintén 5 forinton fog áruitatni. 3. §. A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a mutatkozó szükséghez képest a termelési helyeken kivül is állithasson sóeladási rakhelyeket. 4.§. Ezen raktárakban a sóárak akkép állapittatnak meg, hogy a sóaknáknál bécsi mázsánkint 5 forintra határozott árhoz, a jelenben fenálló szállítási és egyéb mellékköltségek hozzá számíttassanak. 5.§, Hogy az 1. §-ban felállított elv minden viszonyok közt keresztülvihető legyen, a pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy Magyarország nyugati részén felállítandó raktáraknál a só árát a 4. §-ban foglalt szabálytól eltérÖleg határozhassa meg, mely eltérés azonban mázsánkint 30 krajczárt meg nem haladhat. e.§. Az ország déli és keleti határain, a sócsempészet meggátlása tekintetéből, ha a 4. §. nyomán kiszámított sóár alábbszállitása szükségesnek mutatkoznék, ennek eszközlésére a pénzügyminiszter szintén felhatalmaztatik. 50*