Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.
Irományszámok - 1865-149
358 CIL. SZÁM. letékektöl ellenben, melyek szedése társulatokat, testületeket, községeket vagy egyes magánosokat illet a mentesség csak annyiban igényelhető, mennyiben az a fenálló tariffa szerint alaposnak mutatkozik ; f) világosan elismertetik, hogy, az egymás át ellenében fekvő vámhivatalok összeköttetése által csakis a kétfelöli hivatalos eljárásnak lehető egyidejűsége, de semmi esetre vámelintézési közösség nem czéloztatik, hogy ennélfogva a két hivatal mindegyike csakis az őt — mint államának kivagy beviteli hivatalát illető eljárást tartozik végezni, a másik hivatalnak hason működésében pedig részt vennie nem szabad ; g) a szomszéd állam területére áthelyezett vámhivatalok tisztviselőinek viszonyaira vonatkozó rendszabályokra az egyik államnak a másik állam területére áthelyezett hivatalainak elszállásolása és az ezért felszámítandó lakbérre nézve ; az összekötött hivatalok tisztítása és fűtési költségeire nézve az összekötött hivataloknál a sorompók felállítása, fentartása, világositása, elzárása és megnyitására nézve : ezen hivataloknak levél- és kocsipostai küldeményei díjmentes szállítására nézve felébb való hatóságaikkal, vagy saját államuk más vámhivatalaival való hivatalos közlekedésüknél j a szomszéd állam területébe áthelyezett vámhivatalok azon tisztviselőinek jogai és kötelességeire nézve, kik eme szomszéd állam középületeiben szállást nyertek ; a vasár- és ünnepnapokon való vámkezelésre nézve : végre a kész hivatalos egyenruhák és fegyverzeti tárgyak kölcsönös vámmentességére nézve jelenleg fenálló egyezmények, ezennel továbbra is fentartatnak. Érvényben marad továbbá az eddigi feltételek alatt a vámegylet területére áthelyezett osztrák vámhivatalokra nézve az ő császári és királyi apostoli felsége részéről 1857. május 6-án kiadott határjárási szolgálati utasítás is. 9. A szerződés 10. czikkéhez és a yámkartelhez. 1. A vámkartel 5-ik czikkéhez: Nem vétetik ugyan kifogás alá, hogy a határfelügyelők (pénzügyőrség) a csempészet megakadályozása és fölfedezése czéljából egymást kölcsönösen segítsék, és az e részben tett észrevételeiket egymással közvetlenül közöljék. Mindazonáltal egyetértettek a jelenvoltak az iránt, hogy a czélszerü összemtíködés iránti megállapodás végett időről időre és különös esetekben tartandó tanácskozások rendesen csak a kétfelŐli főbb vám- és adóhivatalnokok közt történjenek. 2. A vámkartel 6. §-ához. Elismertétik, hogy a kétfelőli vám- és adóhivatalnokok, ha valamely csempészkedő üldözésénél vagy saját államuk vámtörvényeinek áthágására vonatkozó tárgyak, vagy nyomok kutatása alkalmával a másik állam területére mennek át, csak is arra szorítkozhatnak, hogy az ottani helységi elöljáróságoknál vagy hatóságoknál a tényálladék és a tettes kinyomozásához és a bizonyításhoz megkívántató rendszabályokat, az elkövetett vagy megkísértett vámkijátszásra vonatkozó bizonyítékok megszerzését, valamint a körülményekhez képest az áruknak ideiglenes lefoglalását és a tettesnek letartóztatását javasolják ; hogy azonban az emiitett hivatalnokok idegen területen sem a tettes személyét, sem az áthágás tárgyait le nem tartóztathatják, sem pedig fegyvereikkel nem élhetnek. Ha azonban a hivatalnokok az üldözésnél személyükre irányzott tettleges megtámadások folytán azon kényszerűségbe helyeztetnek, hogy idegen területen önvédelmükre fegyvereikhez folyamodjanak, azon ország hatóságai, melyben ez történt, minden egyes esetben az ott érvényben álló törvények szerint, határozni fognak az iránt, vajon ezen használat egyátalában vagy a volt terjedelemben a tettleges megtámadás elhárítására szükséges volt-e.
