Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.
Irományszámok - 1865-7
10 VII. SZÁM. iránt végérvényesen még nem határoztunk, az ezen Dalmátországunkra nézve kibocsátott országszabályzat ezúttal még teljesen életbe nem léptethetik. IV. A végre, hogy az 1860. mindszenthó 20-kán kelt nyiltparancscsal, Stájerország, Karantán és Salzburg herczegségeinket, továbbá herczegített Tyrol grófságunkat illető statútumok azon határoz ványokkal, melyek a mai napon Általunk helybenhagyott ország-szbályzatokba elvileg felvétettek, öszhangzásba hozassanak, s hogy a most emiitett országok képviseleteit azon kiterjedtebb jogokban részeltessük, melyeket Mi többi koronaországaink képviselőinek adandóknak találtunk, s végre hogy a választási jog iránt 1861. évi Boldogasszony hava 5-kén kibocsátott intézkedéseink Stájerországban, Karantánban, Salzburg és Tyrolban is egyenlőképen életbeléptethessenek, a már kibocsátott országstatutumok kiterjesztése s átalakitása mellett Stájerországra, Karantánra, Salzburg és Tyrolra nézve is, az idecsatolt országszabályzatokat találtuk jóváhagyandóknak. V. Midőn lombard-velenczei királyságunkat illetőleg állam miniszterünknek egyúttal meghagyjuk, hogy egy hasonló alapokra fektetett urszágalkotmányt alkalmas időpontban terjeszszen Élénkbe, egyelőre a mondott királyság congregatióit, mint annak ez időszerinti képviseletét, ruházzuk fol azon joggal, miszerint a részére meghatározott számú tagokat birodalmi tanácsunkba küldhesse. VI. Miután részint a már régebben kibocsátott, részint az ismét életbelépett, részint az uj alaptörvények által rnegalapitott alkotmányok által birodalmunk államjogi viszonyainak alapja megvettetett, s különösen népeink képviselete tagozva s a törvényhozás s közigazgatásban részvetők szabályozva lőn, Mi ezen alaptörvények egész foglalatját birodalmunk alkotmányának nyilvánitjuk, s a Mindenhatónak oltalma alatt az ezennel ünnepélyesen kihirdetett s Általunk fogadványozott szabályokat nem csak Mi Magunk akarjuk s fogjuk megszeghetlenül követni és megtartani, hanem uralkodásbeli Utódainkat is azok megszeghetlen követésére s megtartására kötelezzük, valamint arra is, hogy ezt trónraléptök alkalmával az ez iránt kiadandó kibocsátványukban fogadványozzák. Kinyilatkoztatjuk egyszersmind abbeli szilárd elhatározásunkat, miszerint azokat minden megtámadás ellen Császári egész hatalmunkkal védendjük, s felügyelendünk, hogy azok mindenki által követtessenek s megtartassanak. VII. Parancsoljuk, hogy ezen nyiltparancsunk az ezzel együtt kihirdetett", birodalmi s országképviseleti állam-alaptörvényekkel egyetemben, diploma-alakban kiadatván, házi, udvari s államlevéltárunkban, valamint annak idején a birodalmi képviseletről szóló alaptörvény, az egyes országok számára kiadott külön alaptörvényekkel együtt, országaink s tartományaink levéltáraiba letétessék s megőriztessék. — Kelt birodalmi szék-és fővárosunkban Bécsben, ezernyolczszáz hatvanegyedik évi bőjtelő hó 26-dik napján, Uralkodásunk tizenharmadik évében. FerenCZ József s. k. Kajlier s. k. főherczeg. Rechberg s. k. Mecséry s. k. Degenfelű s. k. Schmerling s. k. Lasser s. k. Wickenburg s. k. Szécsen s. k. Plener s. k. Pratobeyera s. k. Legfelsőbb rendeletre báró Eansonnet s. k. (P. H.) Alaptörvény a birodalmi képviseletet illetőleg : 1. §. A birodalom képviseletére a birodalmi tanács van hivatva. A birodalmi tanács az urakházából s a követekházából áll. 2. §. A császri ház nagykorú herczegei az urakházának született tagjai. 3. §. Az urakházának örökös tagjai azon nagybirtok által kitűnő belföldi nemes nemzetségek •nagykorú családfői, kiket a Császár örökös birodalmi tanácsi méltósággal ruház fel. 4. §. Főegyházi méltóságuknál fogva az urakházának tagja minden érsek s azon püspökök, kiket herczegi rang illet. 5. §. A Császár fentartja magának kitűnő férfiakat, kik maguknak az állam- vagy az egy-
