Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-28

XXVIII. SZÁM. ' 99 Meg valánk győződve, hogy, miután Fölséged oly kiegyenlítést óhajt, mely „tartós és maradandó" legyen, azt a jogalapot, mely nélkül, alkotmányos utón, minden kiegyenlités lehetetlen, azt a jogalapot, melyet Fölséged maga is elismert és kiindulási pontúi választott, azonnal és mindenekelőtt teljesen ismét vissza fogja állítani. De, fájdalom, e reményünk mindez ideig nem teljesült! A pragmatica sanctió, melynek a nemzet jogait és alkotmányát biztositó része egyoldalú hatalomszóval fölfüggesztetett, tettleg még most is föl van függesztve; alkotmányunk nem állíttatott vissza, s a jogfolytonosságnak általunk ismételve kért és sürgetett életbe léptetése nincs teljesítve ! Minő alapra építsük tehát a kiegyenlités művét, midőn az egyetlen biztos alap még most is hatályon kívül van ? Mely úton törekedjünk a kitűzött czél felé, ha az az egyetlen út, melyet nekünk, követnünk szabad, — az alkotmányosság útja el van előttünk zárva ? Kifejtettük ez országgyűlésről Fölségedhez alázatosan fölterjesztett föliratainkban mindazon fontos okokat, melyeknél fogva joggal sürgettük alkotmányunk haladéktalan visszaállítását. Elmondottuk, hogy az alkotott törvényeket, mig a törvény szabta úton el nem töröltetnek, sértetlenül fen kell tartani és tettleg végre kell hajtani. Eletföltétele ez az állam lételének, mely nélkül se az egész, se az egyesek a törvényben biztos támaszt nem találhatnak. A törvények elismerése, s azok tettleges teljesítésének megtagadása, jogilag egymás mellett meg nem állhatnak. Aggódva látjuk, hogy fölhozott ; okaink és ismételt kérelmeink sem valának eddig képesek Fölségedet arra birni, hogy teljesitse a nemzetnek azon jogos kivánatát, a melynek megtagadása egyszersmind tagadása a pragmatica sanctió által biztosított jogoknak, s mellőzése a sanctió pragmatica lényeges föltételének. A kegyelmes királyi leirat, melyet Fölséged második föliratunkra legközelebb válaszul hozzánk küldeni méltóztatott, az abban foglalt legmagasabb Ígéretek és elismerés által sem képes ez aggodalmunkat megszüntetni. Mert mi az alkotmánynak s a teljes jogfolytonosságnak azonnali tettleges visszaállítását kértük, s e kérelmünk a királyi leirat által nem teljesíttetett. Időhöz és föltételekhez van abban az is kötve, a mi határozottan meg nem tagadtatott ; pedig a jogilag fenálló törvények fentartását és teljesítését más időre halasztani, vagy ezután teljesitendő föltételekhez kötni, nem csak a mi alkotmányunkkal, hanem átalában a törvényesség és alkotmányosság alapelveivel ellenkezik. Hódoló tisztelettel kérjük Fölségedet, ne tegye alkotmányunk visszaállításának s a jogfolytonosság életbe léptetésének halasztásával lehetetlenné a megnyugtató kiegyenlités nagy müvét. Mig alkotmányon kívül állunk : a törvényhozásnak alkotmányos jogát nem gyakorolhatjuk. Czélra vezetők csak oly egyezkedések lehetnek, melyek a nemzet és fejedelem között az alkotmány alapján történnek. Absolut hatalom egy részről, alkotmányos szabadságától megfosztott nemzet más részről, megnyugtató, tartós és maradandó megoldáshoz jutni soha sem fognak. Nekünk, azt a jogot, hogy a trón és haza érdekében a fejedelemmel, mint a törvényhozás másik részével, egyezkedjünk, az alkotmány adja, s alkotmány nélkül e jognak gyakorlása nem nyugszik biztos alapon. Vannak helyzetek az államok életében, a melyeket hosszasan fentartani lehetetlen, a nélkül, hogy veszélyt hozók ne legyenek. Vannak helyzetek, melyek ujabb bonyodalmak nélkül is megmérgezik, fölemésztik az állam erejét, s képtelenné teszik azt, hogy erősebb rázkódtatásoknak ellentálljon, vagy ily rázkódtatások után magát sokáig fentarthassa. Ilyen állapot az, ha valamely államnak bérviszonyai sok ideig ziláltak, rendezetlenek, ha az egésznek, mint az egyeseknek, anyagi ereje ki van merítve, hite és bizalma meg van ingatva. Hol találjon biztos támaszt a trón és állam, ha saját népei nem bírnak támaszul szolgálni ? Minden időben veszélyes ily állapot ; de veszélyes az kivált korunkban, midőn elintézetlen nagy kérdések, fölizgatott érdekek és kedélyek minden oldalról végtelen bonyodalmakkal fenyegetik Európa népeit. Belviszonyaink, sőt Fölséged egész birodalmának viszonyai sincsenek oly szilárd és rendezett állapotban, hogy teljes biztosság érzetével, nyugodtan nézhessünk azon eshetőségek elé, melyeket FŐRENDI IROMÁNYOK. I. 13