Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-25

XXV. SZÁM. 95 dalmunkat megszüntetni. Mert mi az alkotmánynak s a teljes jogfolytonosságnak azonnali tettleges visszaállítását kértük, s e kérelmünk a királyi leirat által nem teljesíttetett. Időhöz és föltételekhez van abban az is kötve, a mi határozottan meg nem tagadtatott ; pedig a jogilag fenálló törvények fentartását és teljesítését más időre halasztani, vagy ezután teljesitendő föltételekhez kötni, nem csak a mi alkotmányunkkal, hanem átalában a törvényesség és alkotmányosság alapelveivel ellenkezik. Hódoló tisztelettel kérjük Fölségedet, ne tegye alkotmányunk visszaállitásának s a jogfolytonosság életbe léptetésének halasztásával lehetetlenné a megnyugtató kiegyenlítés nagy mtívét. Míg alkotmányon kívül állunk : a törvényhozásnak alkotmányos jogát nem gyakorolhatjuk. Czélra vezetők csak oly egyezkedések lehetnek, melyek a nemzet és fejedelem között az alkotmány alapján történnek. Absolut hatalom egy részről, alkotmányos szabadságától megfosztott nemzet más részről, megnyugtató, tartós és maradandó megoldáshoz jutni soha sem fognak. Nekünk, a nemzet képviselőinek, azt a jogot, hogy a trón és haza érdekében a fejedelemmel, mint a törvényhozás másik részével, egyezkedjünk, az alkotmány adja, s alkotmány nélkül e jognak gyakorlása nem nyugszik biztos alapon. Vannak helyzetek az államok életében, a melyeket hosszasan fentartani lehetetlen, a nélkül? hogy veszélyt hozók ne legyenek. Vannak helyzetek, melyek ujabb bonyodalmak nélkül is megmérgezik, fölemésztik az állam erejét, s képtelenné teszik azt, hogy erősebb rázkódtatásoknak ellentálljon, vagy ily rázkódtatások után magát sokáig fentarthassa. Ilyen állapot az, ha valamely államnak belviszonyai sok ideig ziláltak, rendezetlenek, ha az egésznek, mint az egyeseknek, anyagi ereje ki van merítve, hite és bizalma meg van ingatva. Hol találjon biztos támaszt a trón és állam, ha saját népei nem bírnak támaszul szolgálni ? Minden időben veszélyes ily állapot ; de veszélyes az kivált korunkban, midőn elintézetlen nagy kérdések, fölizgatott érdekek és kedélyek minden oldalról végtelen bonyodalmakkal fenyegetik Európa népeit. Belviszonyaink, sőt Fölséged egész birodalmának viszonyai sincsenek oly szilárd és rendezett állapotban, hogy teljes biztosság érzetével, nyugodtan nézhessünk azon eshetőségek elé, melyeket a külbonyodalmak s a ki nem számitható véletlen hozhatnak reánk. Sok, igen sok, a mi mulhatlanul és gyorsan teendő, s a minek elhalasztására talán már nincs idő. Ne engedje Fölséged, hogy a bekövetkezhető események ily állapotban találjanak bennünket ; nyújtson módot és alkalmat a megnyugtató kiegyenlítés eszközlésére, saját belviszonyainknak oly rendezésére, mely az egésznek ugy, mint az egyeseknek már kimerült anyagi erejét s jóllétét a vég sülyedéstől megmentse, sőt a lehetőségig emelje és kifejtse, s hazánk minden nemzetiségű -és vallású polgárainak igazságos, méltányos és megnyugtató kielégítése által az országot ismét erőssé tegye, hogy ingatlan támasza lehessen a trónnak és államnak. E czél elérésére mindenekelőtt mulhatlanul szükséges, mint eddigi föliratainkban is kifejtettük, alkotmányunknak azonnali teljes visszaállítása s a jogfolytonosság tettleg életbe léptetése. Midőn tehát ezt kérjük és ismételve sürgetjük : saját hazánknak, Fölségednek s uralkodó házának és egész birodalmának érdekében teszszük azt. Kivánatunk jogossága törvényeken alapszik és azon alapszerződésen, mely a közöttünk és Fölséged uralkodó háza között fenálló kölcsönös jogviszonyoknak is alapja ; alapszik az alkotmányosság átalános elvén, s alapszik a czélszerüségen is, melyet a jelen politikai helyzet s a könnyen bekövetkezhető események óvatos figyelembe vétele igazol. A legmagasabb királyi leirat azon részét, mely a közös érdekekből eredő viszcmyokra s a tizenöt tagú albizottság javaslatára tesz észrevételeket, jelenleg nem vehetjük tárgyalás alá. Mi a folyó évi márczius 1-én hatvanhét tagból álló küldöttséget biztunk meg e tárgyban. E küldöttség nevezte ki saját kebeléből az emiitett albizottságot, melynek munkája ez okból a hatvanhetes küldöttség által lesz előbb tárgyalandó, s mihozzánk ennek véleménye fog beadatni. Ennélfogva mi a legmagasabb királyi leirat emiitett észrevételei iránt is csak akkor adhatjuk elő nézeteinket, ha majd azon helyzetben leszünk, hogy az egész javaslat fölött országgyülésileg tanácskozhatunk és határozhatunk. Ismételve terjesztettünk föl kérelmet Fölségedhez, politikai vádak folytán elitélt vagy száműzött honfitársaink érdekében, s fájdalom, még e kérelmünk is teljesületlen maradt. Megújítjuk e kérel-