1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A m. kir. honvédség főparancsnoka - Vitéz Sónyi Hugó

438 tanulmányúton, amelynek során járt Európa legtöbb államában és az Északamerikai Egyesült Államokban is. 1C21 szeptemberében à szegedi Ferenc József-tudományegyetemre került mint a büntetőperjog tanára és 1923 júniusáig tartotta meg tanszékét, amikor a kormányzó koronaügyészhelyettessé nevezte ki. 1930 októberében kúriai tanácselnök lett és 1935-ben emelkedett a koronaügyészi méltóságba. A Magyar Tudományos Akadémia 1929-ben rendes tagjává választotta. Tiszteletbeli nyilvános rendes tanára a Ferenc Józseftudományegyetemnek, elnöke a Bírói és Ügyvédi Vizsgáló Bizottságnak, választmányi tagja a Magyar Filozófiai Társaságnak, tagja a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak. À m. kir. honvédség főparancsnoka: Vitéz Sónyi Hugó 1833-ban született Wolttersdorfban, Alsóausztriában. Római katolikus, nős, m. kir. titkos tanácsos, gyalogsági tábornok. Középiskoláit a piarista-rend budapesti főgimnáziumában kezdte, majd 1897-ben a budapesti hadapródiskolába került és annak elvégzése után, 1900 augusztus 18-án avatták fel és a cs. és kir. 4. bosnyákezredhez osztatták be. 1906-tól 1909-ig a bécsi hadiiskolát végezte el és mint vezérkarhoz beosztott tiszt a mostari cs. és kir. 1. hegyi dandár parancsnoka mellett látta el a dandár vezérkari tiszt szolgálatát. Később ugyanebben a minőségben a cs. és kir. 14. gyalog dandár parancsnoka mellé került. 1912-ben áthelyezték a vezérkari testülethez és 1912 november 1-én a zágrábi XIII. hadtesít parancsnokságához osztották be. Ezzel a parancsnoksággal vonult a háborúba és az első szerb offenzíva idején a XIII. hadtest, a 25. honvédhadosztály és az V. hadsereg parancsnokságnál teljesített szolgálatot. 1915-ben a második szerb offenzíva előkészítésében és végrehajtásában mint a Balkán-haderő parancsnokságához beosztott vezérkari tiszt vett részt. 1916 januárban a Lovcsen ostrománál volt jelen, azután a XIX. hadtest albániai hadi műveleteiben működött közre, majd 1916 ban részt vett a déltiroli offenzívában. Onnan visszakerült Albániába és Macedóniába. A háború utolsó napjait már Budapesten töltötte és Wekerle Sándor miniszterelnök, mint belügyminiszter mellett különleges megbízatással a hadseregfőparancsnokság összekötő tisztjeként teljesített szolgálatot. A forradalmak után a honvédelmi minisztérium elnökségére osztották be, mint vezérkari őrnagyot. Később az elnöki osztály vezetőjének helyettese, 1925—1929-ig pedig az osztály vezetője volt. 1927-ben nevezték ki tábornokká, 1929—1933-ig az I. vegyes-