1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Rajniss Ferenc

290 város azonban felmentette a katonai .szolgálat alól s hazahívták szolgálattételre. Az összeomlás után mint beosztott főjegyző a Közélelmezési Minisztériumban dolgozott, amikor pedig felállították az Országos Központi Hitelszövetkezethez tartozó körzeti hitelszövetkezeteket, őt Kecskemétre hívták meg a Duna-Tisaaközi körzeti hitelszövetkezet vezetésére. Tíz évig vezette ezt az intézetet s eközben a Mezőgazdasági Kamara választmányában, valamint közgazdasági, jogi és. pénzügyi szakosztályaiban fejtett ki tevékenységet. Itt végzett munkájának elismeréséül a Kormányzó 1939-ben gazdasági főtanácsossá nevezte ki. 1934 júniusában Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye főispánja lett, 1935 szeptemberében pedig régi főispáni megbízatásának meghagyása mellett Győr, Mosón, Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye és Győr szabad királyi város főispánjává is kinevezték. Az utóbbi tisztségét 1936 november 17-ig viselte, ettől az időtől ismét Komárom-Esztergom vármegye főispánja volt. Ebben az állásában a Felvidék visszacsatolásáig, 1938 december 22-ig működött, amikor a Kormányzó Esztergom vármegye főispánjává nevezte ki s ebben az állásában teljesített szolgálatot 1939 november 8-ig, igazságügy miniszterré történt kinevezéséig. A tapolcabalatonfüredi választókerület néhai Darányi Kálmán halála után időközi választáson választotta meg többezer szótöbbséggel a nyilaspártok közös jelöltjével, Mecsér Andrással szemben. Dr Rajniss Ferenc (Dombóvár, pártonkívüli) 1893-ban született Bártfán. Római katolikus, nős, politikai író. Nagyváradon végezte a tanítóképző intézetet és utána mint a Szent László intézet tanítója működött Bukarestben, a Romániában élő magyar állampolgárok iskolájában. A háború kitörésekor a szerb harctérre, onnan az orosz frontra került. 1915-ben hadifogságba jutott és négy esztendőt töltött Szibériában. 1919-ben szökés közben elfogták a finn határon, mint túszt halálra ítélték, 29 hónapig tartották fogva a moszkvai és petrográdi börtönben és csak 1922-ben került haza, amidőn a halára ítélt magyarországi bolsevistákat kicserélték. Különböző jóléti intézményeknél teljesített szolgálatot 1926-ig, azután pedig két éven át szociálpolitikai tanulmányokat folytatott a newyorki Golumbia-egyetemen. Hazatérve Magyarországra, megszervezte az első magyar szociális iskolát, amelynek növendékei a Magyar Vöröskereszt népjóléti szolgálatához kerültek. Majd ismét külföldre ment és 1928-ban a londoni egyetemen fejezte be politikai és közgazdasági tanulmányait. Innen hívták meg 1928-ban az akkor szervezett Országos Társadalombiztosító Intézethez titkárnak. Egy év múlva az intézet aligazgatója lett és