1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Tost Barnabás

594 vetési joga (1908), A szociológia viszonya a politikai tudományokhoz (1912). Tevékeny munkásságot fejtett ki a nemzetközi bíráskodás körében is. Éveken át tagja volt a magyar-olasz vegyes döntőbíróiságnak, tagja volt továbbá a magyar és osztrák közös javak likvidálását végző magyar-osztrák döntőbíróságnak és kétízben delegált bírája a hágai állandó nemzetközi bíróságon Magyarországnak. Vezető munkásságot fejt ki az evangélikus egyház életében is. Felügyelője a budapesti magyar evangélikus egyháznak és a budapesti egyházmegyének, az evangélikus egyetemes törvényszék bírája, a Nemzetközi Protestáns Világlíga alelnöke. Elnöke a Dohánytermelési Szaktanácsnak, a védett földbirtokosok adósságát rendező különbizottságnak, az Országos Halászati Egyesületnek és még több más egyesületnek. Szatmár, Bereg és Ugocsa vármegyék közéletében két évtized óta tevékeny részt vesz. Vásárosnamény és Tiszaszalka díszpolgára. Tulajdonosa a Magyar Érdemrend nagykeresztjének, a III. osztályú Vaskoronarendnek és a polgári hadiérem-keresztnek. Az országgyűlés képviselőházában élénk működést fejtett ki, tevékenyen részt vett a házszabályok átdolgozásában és indítványára került a házszabályokba az úgynevezett angol tárgyalási eljárás, amely a szabályszerű és érdemleges tárgyalás súlypontját a bizottságokba helyezte át. Az 1939. évi általános választáson már nem lépett fel, mert a kormányzó a felsőház örökös tagjává nevezte ki. Tost Barnabás 1876-ban született Zborón, Sáros vármegyében. Római katolikus, pápai prelátus, darnói címzetes prépost, a kassai székeskáptalan éneklő kanonokja. Kassa plébánosa. Középiskoláit a kassai premontrei főgimnáziumban és Budapesten végezte. Thelológiai tanulmányait a kassai thelológiai főiskolán folytatta és 1900-ban Bubics Zsigmond püspök szentelte pappá. Két és félesztendeig Sóváron és Sátoraljaújhelyen működött mint káplán, majd 1902-ben Bubics Zsigmond püspök udvarába helyezték, ahol 1918-ig teljesített szolgálatot. 1904-ben szentszéki tanácsos és zsinati bíró lett, 1913-ban pedig pápai kamarás. 1918 óta székesegyházi kanonok, ugyanakkor darnóti címzetes prépost és Kassa szabad királyi város plébánosa lett. Időközben mint tábori pap több mint két évig teljesített katonai szolgálatot Kassán és Belgrádban. Ekkor a „Pro piis meritis" katonai érdemrenddel és a Vöröskereszt II. osztályú hadiékítményes jelvényével tüntették ki. A politikai életben is élénk részt vesz. 1910 óta választott tagja Kassa szabad királyi város törvényhatósági bizottságának. 1919-ben a Szlovenszkói Országos Keresztényszociális Párt kassai helyi elnöke és az országos pártvezetőségnek tagja lett,