1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Dr. Szüllő Géza

592 Dr Szüllő Géza 1872-ben született Budapesten, Római katolikus, nőtlen, in. kir. titkos tanácsos, cs. és kir. kamarás, földbirtokos. Családja a magyarok bejövetele óta Pozsony megyében mindig szerepet játszott, különösen a politikában. Egyideig Wizközy, azután pedig Zevlev volt a neve. A marchfeldi csatában, ahol Ottokár királyt győzték le, szintén szerepeltek. Wizközy Tamás Mátyás királynak egyik kancellárja volt, Szüllő Zsigmond Mária Terézia idején Pozsony megye alispánja és az ellenzék vezére. Szüllő Géza édesatyja a hatvanas és hetvenes években mint Deák-párti képviselő vitt előkelő szerepet. Tanulmányainak befejezése után jogi doktorrá avatták. Először 28 esztendős korában, 1901-ben választották meg országgyűlési képviselőnek a zalamegyei letenyei választókerületben. Az 1901. évi országgyűlésen mint korjegyző működött. Rész<tvett a Néppárt megalakításában és a képviselőházban csakhamar ismertté vált neve. Megválasztották a delegáció tagjának és ott a pénzügyi bizottság és a hadseregszállítást ellenőrző bizottságnak volt az előadója. A letenyei választókerület ismételten megválasztotta képviselőjének, de 1910-ben édesatyja volt választókerületében, a pozsonymegyei Bazinban kapott mandátumot. A világháború végén, 1918-ban visszavonult pozsonymegyei birtokára és résztvett a magyarság ellenállásának a megszervezésében. A megszállás idején már 1919-ben tagja lett az akkori zsupa és a későbbi nagyzsupának. A csehszlovák államban egyik megalapítója és elnöke volt a keresztényszocialista pártnak, amely a magyarságot tömörítette és a magyar nemzeti bizottság által megalkotott külügyi osztálynak a vezetője volt. Az Egyesült Felvidéki Magyar Párt alakulásáig a keresztényszocialista pártnak az elnöke maradt. Először 1925-ben választották meg a cseh nemzetgyűlés tagjának és attól kezdve a magyarlakta területek felszabadulásáig a prágai parlament tagja és az Egyesült Magyar Pártok parlementi klubjának, továbbá a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség népszövetségi ligájának elnöke volt. A felvidéki magyarság érdekeit állandóan képviselte Genfben, a Népszövetség előtt, tagja volt a Népszövetségi Ligák igazgatótanácsának, elnöke a kisebbségi konferenciának, számos esetben képviselte a szlovenszkói magyar katolicizmus érdekeit a Vatikánban és általában tevékeny részt vett minden olyan külföldi megmozdulásban, amely a magyarság ügyét érintette. Miután kétévtizedes politikai tevékenységét siker koronázta és Észak-Magyarország magyarlakta részei visszatértek az anyaországba, 1938 őszén visszavonult a politikai élettől. A kormányzó már 1938-ban a magyar országgyűlés felsőházának örökös tagjává nevezte ki és ugyanakkor a m. kir. titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki. Közirói működéséért a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjának választotta meg és tagja több