1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Báró Hazai Samu

560 Báró Hazai Samu 1851-ben született Rimaszombaton. Római katolikus, nős, belső titkos tanácsos, nyugalmazott vezérezredes. A gimnázium hat osztálya után a Kereskedelmi Akadémiát végezte el. Mint köshonvéd vonult be 1873-ban és a katonai pályán ritka előmenetelt ért el. Képességeit csakhamar felismerték és még 1873ban a Ludovika Akadémiára vezényelték. 1876-ban lett hadnagy. 1881-ben a honvéd felsőbb tiszti tanfolyam és a bécsi hadiiskola elvégzése után főhadnaggyá nevezték ki s gyorsan emelkedett tovább pályáján. 1886-ban a honvédelmi minisztériumba osztották be. 1889től kezdve öt éven át a Ludovika Akadémia és a felsőbb tiszti tanfolyam, 1896-tól pedig a honvédtörzstiszti tanfolyam tanára volt. 1897-ben vezérkari ezredessé nevezték ki, 1902-ben pedig a honvédtörzstiszti tanfolyam parancsnoka lett. Még ugyanebben az évben a honvédelmi minisztérium első csoportjának főnöki teendőivel bízták meg és tekintélye egyre növekedett. 1907-ben a király tábornoki rangra emelte, 1908-ban altábornaggyá nevezték ki és a Lipót-rend nagykeresiztjével tüntették ki, 1910-ben pedig honvédelmi miniszterré és belső titkos tanácsossá nevezték ki. Rendkívül nagy szívóssággal látott hozzá a véd erőtörvénynek a honvédség fejlesztésére irányuló rendelkezései megvalósításához, amidőn az európai feszültség már előrevetette a világháború árnyékát. Minisztersége idejére esik a honvédségnek négy új gyalogezreddel való bővítése, a honvédezredeknek géppuskákkal való felszerelése, valamint a honvédtüzérség felállítása. 1916-ig állott a honvédelmi tárca élén, amely a világháború közepette roppant nagy teljesítményeket követelt a minisztertől. Különösen az első nagy orosz támadásnak feltartóztatása a Kárpátokban állította nagy feladatok elé, főként az emberanyag pótlásánál Feladatának eredménnyel megfelelt és 1917-<ben a monarchia egész fegyveres erejének pótlásügyi főnöke lett. A király már 1912-ben a magyar báróság adományozásával jutalmazta érdemeit. Mint vezérezredest érte az összeomlás. Azóta teljesen visszavonult a közélettől. Mint honvédelmi miniszter Losonc mandátumával foglalt helyet az országgyűlésben. Elismert szakíró, sok haditudományi dolgozata jelent meg és több könyvet is adott ki. 1889-től kezdve Öt éven át szerkesztője volt a Ludovika Akadémia közlönyének, önálló munkái közül figyelemreméltó a „Hadsereg szervezete" és az „Alkalmazott harcászati feladatok az Iser környékén". Veszprém és Hódmezővásárhely díszpolgára. Megalakulása óta tagja a a felsőháznak és törvényalkotó munkásságában értékes működést fejt ki. Tulajdonosa az I. osztályú Vaskorona-rendnek, az I. osztályú katonai érdemkeresztnek és még sok hadikitüntetésnek.