1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A törvényhatóságok által választott felsőházi tagok - Dr. Simon György

502 national de Secours végrehajtóbizottságának is tagja lett. 1936-ban a Kormányzó m. kir. titkos tanácsossá nevezte ki őt. Kitüntetései a következők: a Magyar Vöröskereszt érdemcsillaga, a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal, a Ferenc József-rend tiszti keresztje a hadiékítménnyel és kardokkal, a III. osztályú Vaskoronarend, a III. osztályú Katonai Érdemkereszt a hadiékítménnyel és kardokkal, a Legfelsőbb Dicsérő Elismerés (Signum Laudis), a Károly-csapatlkereszt, a német Vaskereszt, a török Vasfélhold, stb. és. számos külföldi kitüntetés, őspróbás lovagja a szuverén Máltai Lovagrendnek. 1934-ben Sopron vármegye és város vitézi székének tiszteletbeli örökös vitézi székkapitányává nevezték ki, 1935-ben pedig átlagon felüli harctéri teljesítményeiért Gzolgálatonkívüli viszonyban honvédhuszárszázadossá. 1937 decemberében Sopronvármegye törvényhatósági bizottsága a vármegye felsőházi tagjává választotta. Dr Simon György (Veszprém vármegye) 1863-ban született Gelsén, Zala vármegyében. Római katolikus pápai prelátus, c. borcki apát, olvasó-kanonok. Középiskoláit a nagykanizsai kegyesrendi főgimnáziumban végezte és az érettségi vizsgálat után mint a Központi ^apnevelő Intézet növendéke, a budapesti tudományegyetemen folytatott hittudományi tanulmányokat és a hittudományok doktorává avatták. 1887-ben szentelték pappá és a veszprémmegyei Sur községbe került káplánnak. 1889 elején báró Hornig Károly, veszprémi püspök, a későbbi bíboros, udvari papjává nevezte ki és az egyházmegyei hivatal minden fokozatában dolgozott. Az 1889—1891. két iskolaévben mint aulista a veszprémi egyházmegye hittudományi főiskoláján az egyháztörténelmet és irodalmat és az egyházjogot is előadta. Mint püspöki titkárt szentszéki ülnökké, majd pápai kamarássá nevezték ki. Miután 1907-ben kanonok lett, az egyházmegyei hivatalt báró Hornig bíboros haláláig mint igazgató vezette. 1910-ben kapta meg apáti címét. 1917-ben egyházmegyei főtanfelügyelővé nevezték ki és az Angolkiszasszonyok és Irgalmas Nővérek veszprémi tanintézetének lett az igazgatója. A főtanfelügyelőségtől felmentetvén, azi egyházmegyei tanítók fegyelmi bizottságának elnökévé nevezték ki, tagja volt ezenkívül a zsinati vizsgálóbizottságnak és szentszéki bíró iö volt. 1923-ban pápai prelátus lett és 1933-ban megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztjét. Ezidőszerint a veszprémi székeskáptalan olvasó-kanonokja, az egyházmegyei bíróság (püspöki Szentszék)