1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A törvényhatóságok által választott felsőházi tagok - Dr. Ostffy Lajos

492 központi előadója volt. Ebben az időben szerzett érdemeit jutalmazta a vármegye közönsége akkor, amikor később, aránylag fiatalon, egyhangú választással az alispáni székbe ültette. Szerepe volt még a 90-es évek végén á Szabolcs vármegyében elharapódzott úgynevezett Várkonyi-féle parasztszocialista-mozgalom leküzdésében is. A közélet egyéb területén is értékes működést fejtett ki. Elnöke a Nyírvíz Szabályozó Társulatnak és Nyiregyházavidéki Kisvasutak rt. igazgatósági tagja. Több éven át elnöke volt a nyíregyházi Bessenyei Körnek és elnöklésével alakult meg a Nyíregyházi Zenekedvelők Egyesülete. Egy kötetben összegyűjtötte Szabolcs vármegye szabályrendeleteit. Egyik szerkesztője volt „Az alkotmányvédelem Szabolcs vármegyében 1905—1906-ban" című műnek. Dr Ostffy Lajos (Vas vármegye) 1876-ban született Budapesten. Evangélikus, nős, nyűg. főispán. Családja a honfoglaló II. Chur besenyő-törzshöz tartozó Osli nemzetségnek utolsó fiúági leszármazottja. Középiskoláit Sopronban végezte, azután a Magyaróvári Gazdasági Akadémiának volt a hallgatója és ott szerzett oklevelet, majd a tudományegyetem jogi és államtudományi karát végezte Budapesten és Kolozsvárott. Gazdasági tanulmányait Hohenheimban, Bonnban és a berlini mezőgazdasági főiskolán folytatta. Egy évig közgazdasági tanulmányúton járt Európa több országában. 1900 óta kezeli családi birtokát Ostffyasszonyfán. 1902-ben lépett Vas vármegye szolgálatába mint tb. szolgabíró, 1903-ban aljegyző és 1906-ban tb. főjegyző lett. Az 1910.évi általános választáson a celldömölki választókerület függetlenségi és 48-as Kossuth-párti programmal országgyűlési képviselőjének választotta. A világháborúban mint cs. és kir. 9. gróf Nádasdy-huszárezred hadiönkéntese szolgált az oroszországi és erdélyi fronton. Később tartalékos hadnaggyá nevezték ki. Képviselői mandátumáról 1917-ben mondott le, amidőn Vas vármegye főispánjának nevezték ki. 1918 júniusában ideiglenesen Sopron thj. város főispáni teendőit is ellátta. A forradalom kitörése után visz«zavonult családi birtokára, Ostffyasszonyfára és amidőn a vörös uralom megbukott, az ostffyasszonyfai tüzérségi lőszertelep védelmére őrséget szervezett, amíg azt újra katonai felügyelet alá nem helyezték. 1932-ben ismét Vas vármegye főispánjának nevezték ki és 1937 decemberéig maradt meg állásában. Időközben, 1935— 1937-ig Sopron vármegye és Sopron thj. város főispánja is volt. Sopron vármegye és Vas vármegye törvényhatósági bizottsági tagja, Sopron vármegye törvényhatósága örökös bizottsági tagjai közé is