1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A törvényhatóságok által választott felsőházi tagok - Balás Barna - Vitéz Barcy Gábor

464 1915-ben mégis önként bevonult katonai szolgálatra a budapesti 1. honvédgyalogezredhez, majd később a 20. hadosztály távíró osztályához osztották be és mint annak parancsnoka, főhadnagyi rangfokozattal, 38 havi frontszolgálattal a háború végén szerelt te. Végigküzdött tíz Isonzó-csatát, részt vett a Monte San Michèle és Gabriele védelmében, majd az olaszországi előnyomulásban s a háború befejezése is az olasz fronton, a Monte Tomba harcszakaszán érte. Vitéz magatartásáért megkapta a bronzi és a kis- és nagyezüst vitézségi érmet, a bronz és ezüst Signum Laudist és a III. o. badiékítményes katonai érdemkeresztet, valamennyit a kardokkal és a vitézségi éremszalagján. Kitüntetései, valamint ellenforradalmi működése alapján a kormányzó 1928-ban vitézzé avatta. 1920-ban a Kovaild Péter és Fia rt. kelmefestő', vegytisztító és gőzmosógyár kötelékébe lépett és mint annak vezérigazgatója működik ma is. A Baross Szövetségben, amely megalakulásakor alelnökévé választotta, élénk tevékenységet fejt ki. Megalakítója volt a Baross Gábor Körnek, az ifjúság egyetlen gazdasági irányú egyesületének. A Fővárosi Kereskedők Egyesülete is alelnökévé választotta és 1935-ben az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés országos alelnöke is lett. Mint a Baross Szövetség alelnökének, működésének főiránya a többi ipari és kereskedelmi érdekképviselettel való szoros együttműködés volt s amikor a lakáskérdés és egyéb nagy terhek a kereskedelmet szinte létalapjában támadták meg, megalakította a kereskedelmi és ipari érdékképviseleitközi bizottságot, amelynek elnöke és amely számos esetiben eredményesen szállt síkra az iparosok és kereskedők érdekében. Közgazdasági érdemeiért előbb a kereskedelmi tanácsosi, majd a kormányfőtanácsosi címet kapta. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának előbb levelező, majd 1935 óta rendes tagja volt, most pedig egyik alelnöke. Élénk közgazdasági működése mellett egyik előharcosa a hadviseltek gazdasági és szociális törekvéseinek és fokozottabb erkölcsi magbecsültetésük intézményes biztosításáért küzd. 1930-ban néhány vitéz, frontharcos és hadirokkant bajtársával megalakította a Frontharcosok Egyesült Nemzeti Politikai Pártját, amely mindjárt első megmozdulásakor, 1930. év decemberében a fővárosi törvényhatósági bizottsági választáson általánas meglepetésre kilenc mandátumot szerzett. így lett tagja a fővárosi törvényhatósági bizottságának, ahol a frontharcosok védelmén kívül élénk képviselője a polgárság gazdasági érdekeinek. Elnöke az Országos Vitézi Szék társadalmi bizottságának, elnökségi tagja az Országos Frontharcos Szövetség végrehajtóbizottságának és elnöke a Hadirokkantak Országos Szövetsége budapesti VII. kerületi főcsoportjának. 1934-ben a kormányzó legfelsőbb dicsérő elismerésben részesítette és 1935-ben emléklapos századossá nevezte ki. A felsőháznak Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága által választott tagja. Tagja a Szabadalmi Bíróság védjegytanácsának, tanácsadó tagja a Magyar Racionalizálási bizottságnak, tagja a Nemzetközi Vásár végrehajtóbizottságának és a Magyar Gazdaságkutató Intézet Egyesület elnöki tanácsának.