1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A református és az ágostai hitvallású evangélikus egyház egyháznagyjai, illetve főhivatalnokai - Báró Radvánszky Albert

428 nage és más egyesületek munkáiban. Kerekszámban vagy 200 társadalmi és szakegyesület tagja. Irodalmi munkásságának elismeréséül a Petőfi Társaság tiszteleti tagjai közé iktatta. Sokat járt külföldön is. Közvetlenül a világháború kitörése előtt állami érdekű egyházi teendők végzésére hivatalból meglátogatta az Északamerikai Egyesült-Államok evangélikus egyházközségeit és a General Council és a Magyarhoni Evangélikus Egyetemes Egyház között szerződést kötött, amelyet a háború után az United Lutheran Church elnöksége újból megerősített. 1919 elején nemzetmerités ügyében járt Dániában, Svédországban, 1922-ben állami megbízással Romániában és 1935-ben Olaszországban. 1920-tól kezdve tíz esztendőn át résztvett a nemzetközi egyházi mozgalmakban cs ekkor megfordult a többi között Svájcban, Hollandiában, Dániában, Finnországban, Németországban és Svédországban. A World Alliance alelnökei közé, a Life and Work elnöki tanácstaggá, a Faith and Order az állandó bizottság tagjává, a Lutherisch Weltkonvent alakulásakor egyik elnökévé, a Lutherischer Einigungswerk az Ängere Conferena tagjává, a Protestantischer Weltverband és a Luther Akademie, valamint a Bible Society tiszteleti tagjává választotta. A finn Vöröskereszt-rend és az észt Fehér Rózsa-rend nagykeresztjének a tulajdonosa. Báró Radvánszky Albert <Az evangélikus egyház egyetemes egyházi és iskolai felügyelője) 1880-ban született Pusztavarsányon, Pest vármegyében. Evangélikus, nős, m. kir. titkos tanácsos, földbirtokos, császári és királyi kamarás, a Johannita-rend lovagja. A középiskola után a budapesti tudományegyetemen jogi tanulmányokat folytatott és letette az államtudományi államvizsgát. Kora ifjúságától résztvesz a vármegye és egyháza közéletében és nagy jótékonysági és társadalmi tevékenységet fejt ki. 1905-ben lett örökös jogon a főrendiház tagja. A szabadelvű párt, majd a nemzeti munkapárt híve volt. Munkásságának legnagyobb részét egyháza foglalja le, amelynek 1923 óta egyetemes egyházi és iskolai felügyelője. Díszelnöke a Felvidéki Egyesületek Szövatségének és kormányzó-elnökhelyettese a Gyermekvédő Ligának. A közélet terén szerzett érdemeinek elismeréséül a kormányzó 1930-ban a Magyar Érdemrend nagykeresztjével tüntette ki. Tiszteletbeli doktora a pécsi Erzsébettudományegyetem teológiai fakultásának. Az 1935. évi országgyűlésen a felsőház alelnökének választották meg és ezidőszerint is az egyik alelnök. A Magyar Vörös Kereszt-Egylet elnökhelyettese, az Országos Földhitelintézet, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület és az Első Magyar Általános Biztosító Társaság igazgatóságának tagja, ,