1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Rapcsányi László - Dr. Rassay Károly

293 lása idején helytelenítette az ellenzék passzivitását, az 1925. évi választójogi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával pedig majdnem egyedül képviselte a demokratikus választójogot. A frank-ügy ki­pattanása után egyfelől hangoztatta a kormány felelősségét az elkö­vetett mulasztásokért, másrészt azonban — tekintettel az ország érdekeire — igyekezett megakadályozni azt, hogy az ellenzék harca az elvi alapról a személyi támadás terére menjen át. Vázsonyi Vil­mosnak 1926 tavaszán bekövetkezett halála, után mégegyszer kísér­letet tett a szétforgácsolt ellenzéki erők egyesítésére. Közvetlenül az 1926. évi téli választás előtt megalapította az országos balpártot, amely a Független Nemzeti Demokratapárt címmel az egykori demokratapártot ás magában foglalta. Rassay Károly a budapesti északi választókerületben, Szegeden és Kaposvárott lépett fel és az első két titkos szavazású lajstromos választókerületben mandátumot is szerzett, de Kaposvárott Ugrón Gáborral szemben igen heves nyiltszavazásos küzdelem után kisebbségben maradt. Az új ország­gyűlésen a szegedi mandátumot tartotta meg. Később megalakította a Nemzeti Szabadelvű Pártot, amelynek élén hevesen támadta a kormányzati rendszert. Az 1931. évi választáson az Egyesült Szabad­elvű és Demokratikus ellenzék, amely ezúttal magában foglalta a régi demokratákat is, közös listán indult a főváros minden választó­kerületében, a pestkörnyéki kerületben és Szegeden. Rassay Károly most is szegedi mandátumát tartotta meg. Az úgynevezett 33-as bizottság megalakulása után igen eredményes munkát fejtett ki ebben a bizottságban is. Károlyi Gyula gróf kormánya idején nem­zeti egységfront kialakítására törekedett, de kísérletét a többségi párt visszautasította. Tekintélye ennek ellenére nőttön-nőtt és parlamenti felszólalásai különösen a Gömbös-kormány idején a politikai élet­nek valóságos eseményei voltak. Az 1935. évi általános választáson Rassay Károly a főváros pesti választókerületeiben vezette pártjá­nak listáit, de Szegeden is fellépett és ismét ezt a mandátumot tar­totta meg. Az új országgyűlésen kíméletlen bírálatban részesítette a szerinte kellőképpen elő nem készített törvényjavaslatokat. Gömbös Gyula halála után segítette a közjogi reformok törvényerőre emelke­dését, de kezdeményezésére több módosítás történt a javaslatokon. Az Imrédy-kormánnyal szemben különösen az első zsidójavaslat tár­gyalása idején éles harcot folytatott és ezt az álláspontját változat­lanul fenntartotta a második zsidó javaslattal szemben, amit már a Teleki-kormány képviselt. Az 1939. évi általános választáson Szege­den nem tudott mandátumhoz jutni, de pártja, amely már az előző országgyűlésen a Polgári Szabadságpárt nevet vette fel, Budapes­ten változatlanul megtartotta mandátumállományát és Rassay Károly a budapesti északi kerületben nyert mandátumát tartotta meg. Az Esti Kurírnak alapító főszerkesztője és a lap irányításában közel két­évtizedes fennállása óta rendszeresen közreműködik.

Next

/
Thumbnails
Contents