1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Rapcsányi László - Dr. Rassay Károly

293 lása idején helytelenítette az ellenzék passzivitását, az 1925. évi választójogi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával pedig majdnem egyedül képviselte a demokratikus választójogot. A frank-ügy kipattanása után egyfelől hangoztatta a kormány felelősségét az elkövetett mulasztásokért, másrészt azonban — tekintettel az ország érdekeire — igyekezett megakadályozni azt, hogy az ellenzék harca az elvi alapról a személyi támadás terére menjen át. Vázsonyi Vilmosnak 1926 tavaszán bekövetkezett halála, után mégegyszer kísérletet tett a szétforgácsolt ellenzéki erők egyesítésére. Közvetlenül az 1926. évi téli választás előtt megalapította az országos balpártot, amely a Független Nemzeti Demokratapárt címmel az egykori demokratapártot ás magában foglalta. Rassay Károly a budapesti északi választókerületben, Szegeden és Kaposvárott lépett fel és az első két titkos szavazású lajstromos választókerületben mandátumot is szerzett, de Kaposvárott Ugrón Gáborral szemben igen heves nyiltszavazásos küzdelem után kisebbségben maradt. Az új országgyűlésen a szegedi mandátumot tartotta meg. Később megalakította a Nemzeti Szabadelvű Pártot, amelynek élén hevesen támadta a kormányzati rendszert. Az 1931. évi választáson az Egyesült Szabadelvű és Demokratikus ellenzék, amely ezúttal magában foglalta a régi demokratákat is, közös listán indult a főváros minden választókerületében, a pestkörnyéki kerületben és Szegeden. Rassay Károly most is szegedi mandátumát tartotta meg. Az úgynevezett 33-as bizottság megalakulása után igen eredményes munkát fejtett ki ebben a bizottságban is. Károlyi Gyula gróf kormánya idején nemzeti egységfront kialakítására törekedett, de kísérletét a többségi párt visszautasította. Tekintélye ennek ellenére nőttön-nőtt és parlamenti felszólalásai különösen a Gömbös-kormány idején a politikai életnek valóságos eseményei voltak. Az 1935. évi általános választáson Rassay Károly a főváros pesti választókerületeiben vezette pártjának listáit, de Szegeden is fellépett és ismét ezt a mandátumot tartotta meg. Az új országgyűlésen kíméletlen bírálatban részesítette a szerinte kellőképpen elő nem készített törvényjavaslatokat. Gömbös Gyula halála után segítette a közjogi reformok törvényerőre emelkedését, de kezdeményezésére több módosítás történt a javaslatokon. Az Imrédy-kormánnyal szemben különösen az első zsidójavaslat tárgyalása idején éles harcot folytatott és ezt az álláspontját változatlanul fenntartotta a második zsidó javaslattal szemben, amit már a Teleki-kormány képviselt. Az 1939. évi általános választáson Szegeden nem tudott mandátumhoz jutni, de pártja, amely már az előző országgyűlésen a Polgári Szabadságpárt nevet vette fel, Budapesten változatlanul megtartotta mandátumállományát és Rassay Károly a budapesti északi kerületben nyert mandátumát tartotta meg. Az Esti Kurírnak alapító főszerkesztője és a lap irányításában közel kétévtizedes fennállása óta rendszeresen közreműködik.