1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.
Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Vitéz Imrédy Béla dr.
208 védség bevonult a felszabadult területre, Imrédy Béla újjáalakította kormányát. Ezt az újjáalakítást különösen is sürgette az a körülmény, hogy általános politikai felfogásban mutatkozó eltérések miatt kormányának három tagja: Sztranyavszky Sándor, Mikecz Ödön és Bornemisza Géza, kiválni készült. Az újjáalakított Imrédy-kormányban ez a három politikus már nem foglalt helyet, sőt körülöttük csoportosult a párt félszáz tagja is. A disszidenseknek sikerült a felvidéki képviselők meghívása előtt néhány szavazattöbbséggel az Imrédy-kormány programját napirendre tűzetni s Imrédy Béla szigorú alkotmányos felfogásának megfelelően még aznap benyújtotta lemondását. A Kormányzó fenntartotta a döntést addig, amíg a pártok vezető politikusait meg nem hallgatta. Többnapos kormányzói kihallgatások után az államfő rendkívül meleghangú kéziratban közölte Imrédy Bélával, hogy lemondását nem veheti tudomásul és biztosította további bizalmáról. Imrédy Béla ezek után folytatta programjának megvalósítását. A disszidensek közül egyesek azonnal visszaléptek a pártba, később pedig többen hasonló óhajuknak adtak kifejezést, a párt vezetősége azonban a jelentkezéseket nem vette tudomásul. Imrédy Béla a párt óhajához híven megkezdte a párt átszervezését és Magyar Élet Mozgalom elnevezéssel az egész országra kiterjedő agitációt kezdett, amelyet 1939 január 6-án a pesti Vigadóban tartott zászlóbontó nagygyűlésen hatalmas programbeszédben indított útjára. A mozgalom szervezésében Rátz Jenő honvédelmi miniszter és Jaross Andor tárcanélküli miniszter volt első segítő társa, akik nagy agilitással ismertették a mozgalom célját az ország különböző részein. Politikájának ellenzői látva, hogy tárgyi alapon nem tudnak eredményt elérni, személyes természetű harcot indítottak ellene. Ez a személyi harc sem rettentette azonban vissza attól, hogy a megkezdett úton haladjon és a parlamentben benyújtotta az úgynevezett második zsidótörvényjavaslatot és a. földbirtokpolitikai javaslatot. A zsidótörvény-javaslatnak megszavazása azonban már nem az Imrédy-kormány működése idején történt, mert Imrédy Béla az ellene indított s nem a nagy nyilvánosság előtt folyó személyi támadások következményeit levonva, 1939 február közepén benyújtotta lemondását s elhatározásának okairól őszinte nyíltsággal tájékoztatta a közvéleményt. Utódja, Teleki Pál gróf, követte Imrédy Béla célkitűzéseit. Javaslatára a Nemzeti Egység Pártja megváltoztatta nevét Magyar Élet Pártja névre, azi Imrédy Béla által megindított Magyar Élet Mozgalom pedig mint a párt társadalmi mozgalma folytatta működését. A párt életében és a közvéleményben töretlen maradt népszerűsége és tekintélye, amit mutat az is, hogy az 1939. évi nyári választások során több kerületben is megválasztották, ő azonban pécsi mandátumát tartotta meg. Már fiatal korától gazdag és széleskörű szakirodalmi munkásságot fejt ki. Sok állampénzügyi és hitelügyi cikke mellett önállóan, és tudományos folyóiratokban a következő tanulmányai jelentek meg: Arany Budget. Adalék az 1924—25. évi magyar költségvetéshez (1924) ; Produktivitás és fizetési mérleg (1928); Aktuális tév-