1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Hoss József - Dr. Hóman Bálint

199 teljesedésbe. Múzeumi főigazgatói működéséhez fűződik a Magyar Nemzeti Múzeum teljes újjászervezése és jövő fejlődése anyagi alapjainak megteremtése, ő hívta életre az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központot, az első hazai hidrobiológiái intézetet Révfülöpön, melyet később Klebelsberg Tihanyba áthelyezve országos kutatóintézetté fejlesztett s a közgyűjteményekről szóló törvényjavaslat (1929: XI. te.) kidolgozásával a vidéki közgyűjtemények új felügyeleti szervezetét. A fővárosi törvényhatósági bizottságban egy pártokon kívül álló csoport élén támogatta Wolff Károlyt a megalkuvást nem ismerő keresztény nemzeti irányzat érvényesítésére irányuló törekvésében, de az országos politikában nem vállalt szerepet, mígnem Gömbös Gyula, kinek legbizalmasabb barátai közé tartozott, az ő politikai felfogásának is megfelelő program alapján megalakult kormányába meghívta. Minisztersége első éveiben a nehéz állampénzügyi helyzetben nem folytathatta szerencsésebb elődeinek külső alkotásokban gazdag építőmunkáját. Később azonban sikerült Klebelsberg népiskolaépítő akciójának fonalát újra felvennie s eddig 1500 népiskolai tantermet és tanítói lakást juttatott fedél alá, országszerte sok sportépítményt létesített, több középfokú iskolát építtetett és pótolta az egyetemek legégetőbb hiányait a budapesti egyetem épületeinek kibővítésével, vidéki intézetek emelésével. Felépíttette Szegeden a tanítógyermekek elhelyezésére szolgáló első internátust, Pécsett és Debrecenben az egyetemi tornacsarnokokat, Budapesten a nyitott versenyuszodát és megindította a Nemzeti Sportcsarnok és számos más épület építkezését. Miniszteri működésének középpontjában a nevelésügy belső átszervezésének és újjáalakításának problémája^ az egészséges nemzeti közszellem kialakításának biztosítása áll. Legjelentősebb alkotásainak egyike a közoktatásügyi igazgatásról szóló 1935. évi VI. te, amelyet a törvényhozás mindkét háza osztatlan elismeréssel fogadott s amely a közoktatásügyi igazgatást az egységes irányítás és decentralizált igazgatás elvi alapján szervezte át a minisztériumtól a népiskolai intézményekig. E törvényjavaslattal szorosan összefügg az egyes iskolafajták tanulmányi rendjének és belső szervezetének most folyamatban levő átalakítása, melynek legfőbb határállomásai az egységes gimnáziumi gondolatnak érvénytszerző új középiskolai törvény (1934:XI. te.) a gyakorlati irányú — gazdasági és nevelési — középiskolákról szóló törvény (1938:XIII. te), a tanítóképző akadémiákról szóló törvény (1938 :XIV. te.) s az e törvények alapján, valamint a polgári iskolák és mezőgazdasági népiskolák számára is kibocsátott új iskolai tantervek és rendtartások voltak. E korszerű reformmunkálat vezetőgondolata egyfelől a nevelés szempontjának az eddiginél sokkalta fokozottabb érvényesítése minden iskolafajtában, másfelől a nemzeti életben megkövetelt gyakorlati gazdasági — mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi — és szociális szempontok-