1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.
Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Homicskó Vladimir
191 megkétszerezte, közgazdasági téren pedig különösen a gyümölcstermesztés meghonosításán fáradozott és olyan barack-telepítést létesített, amely Érsekújvárból szinte második Kecskemétet teremtett. Tíz esztendő alatt mintegy ezer holdat ültettek be barackfákkal. Fáradhatatlanul működött a sportélet terén is. Már a háború előtt a magyar atlétikában bajnoki címet szerzett, a cseh megszállás idején pedig egyik alapítója, szervezője és alelnöke volt a Magyar Testnevelő Szövetségnek. A társadalmi és egyesületi életben két évtizeden át igen élénk szerepet töltött be. Elnöke volt az Egyesült Magyar Párt érsekújvári szervezetének, az Érsekújvári Sportegyesületnek, a Vasgárdának, a Magyar Tűzoltó Egyesületnek, a Magyar Gazdakörnek, alelnöke a Délszlovenszkói Közhasznú Villamosművek Részvénytársaságnak. A cseh uralom idején egyízben kétheti börtönbüntetést szenvedett, kétízben pedig rövid időre letartóztatták. Felszabadulás után a tárcanélküli felvidéki minisztérium politikai és közigazgatási csoportjának lett a vezetője és 1938 novemberében meghívták a magyar országgyűlés képviselőháza tagjának. Az 1939. évi általános választások után ismét meghívás alapján foglalt helyet a képviselőházban. Nyitra és Pozsony vármegyék törvényhatósági bizottságának tagja. A felszabadulás után a Gyáriparosok Országos Szövetsége felvidéki fiókjának elnökévé, az Országos Baross Gábor Kör pedig egyik védnökévé választotta meg. Dr Homicskó Vladimir (Kárpátaljai meghívott képviselő) 1879-ben született Csertészen. Görög keleti, nős, fogorvos. Görög katolikus papcsaládból származik, atyja ügyvéd volt. A középiskolát Ungvárott és Sátoraljaújhelyen végezte, majd a budapesti tudományegyetemen folytatta tanulmányait s orvosi, diplomát szerzett. A világháborúban a volt 71. közös gyalogezred kötelékében szolgált, több hónapon át az orosz fronton volt, később a veszprémi katonai kórházban teljesített szolgálatot s mint főorvos szerelt le az összeomláskor. Ungvárott telepedett le, ott folytat orvosi gyakorlatot. Egyike a Kárpátorosz Autonóm Parasztpárt alapítóinak, aki mindig a legerősebb autonómista politikusok közé tartozott és sok harcot vívott Prágával a politikai életben és a sajtóban egyaránt. A központi orosz nemzeti tanács életében 1920 óta tevékeny szerepet játszott, hosszú ideig az alelnöki tisztséget töltötte be, 1927-től mint főtitkár vitt irányító szerepet.