1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Donáth György - Dr. Eckhardt Tibor

164 megbetegedett, halálos ágyán meglátogatta Eckhardt Tibor is, aki Gömbös Gyula halála után készségét fejezte ki, hogy a kormány munkája elé nem gördít akadályokat, ha a legsürgősebben a parlament elé terjesztik az általános titkos választójogról szóló javaslatot, amely Gömbös Gyulának politikai végrendelete volt. Darányi Kálmán miniszterelnök beváltotta igéretét és az általános titkos választójog hosszú évtizedeken át vajúdó problémája végre a megvalósítás stádiumába juthatott. Darányi Kálmán kormánya 1937 december 30-án benyújtotta a választási reformról szóló javaslatot és azt az országgyűlés feltűnően gyors ütemben tárgyalta le. Eckhardt Tibor és pártjának magatartása nagy mértékben megkönnyítette a két másik fontos közjogi javaslat, a kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a kormányzó választásáról, valamint a felsőház törvényhozási egyenjogúsításáról szóló reformok törvénybe iktatását is. Eckhardt Tibor a fontos és sürgős közjogi reformok megvalósítása után ugyancsak pártjának sorozatos gyűlésein követelte a népies gazdasági politika érdekében mindenekelőtt a földreform kérdésének rendezését, 1938 június 16-án kaposvári beszédében pedig körvonalozta a földbirtokpolitika minimumát. Az Imrédy-kormány bizonyos alkotmányjogi elgondolásai miatt Eckhardt Tibor ismét heves ellenzéki agitációt kezdett a kormányzati rendszer eïlen. Imrédy Béla pártjából több mint hatvan képviselő alkotmányjogi aggályok miatt kilépett és ezek az úgynevezett disszidens képviselők 1938 végén szorosabb együttműködésre léptek Eckhardt Tiborral és a többi keresztény, nemzeti alapon álló ellenzéki frakcióval s nagy, egységes polgári ellenzéki párt alakítására törekedtek. Ez az alakulás azonban nem jött létre és az 1939. évi általános választáson Eckhardt Tibor, mint a Független Kisgazda Párt vezére, egyedül vette fel a küzdelmet egyrészt az óriási arányokban megszervezett MÉP-pel, másrészt a feltörő különböző nyilas pártokkal és frakciókkal szemben. A két hatalmas kő között a Független Kisgazda Párt majdnem felmorzsolódott és Eckhardt Tibor az új országgyűlés megnyitása után látszólag vissza is vonult a politikai küzdőtérről. 1939 nyarán hosszabb külföldi utat tett, amelynek során érintkezésbe lépett külföldi politikai barátaival. Visszatérve, pártjának nagy választmányi gyűlésén, amelyet szokás szerint minden évben Szent Istvánkor tartanak, bejelentette, hogy a pártvezérségről lemond. A Független Kisgazda Párt azonban nem vette tudomásul lemondását, 'hanem egyhangúan ismét Eckhardt Tibort kérte fel a pártvezérségre. Az 1939. évi általános választáson három lajstromos körzetben, Csanád-Arad-Torontál, Borsod vármegye és* Kecskemét törvényhatóságú jogú város választókerületeiben jutott mandátumhoz, mint a Független Kisgazda Párt listavezetője, de a borsodvármegyei és kecskeméti mandátumról lemondott. Ugyancsak fellépett a tiszamarosi egyéni választókerületben is, de példátlanul heves választási küzdelem után negyvenhat szavazattal kisebbségben maradt. Pártja petícióval támadta meg ezt a választást.