1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A vármegyei és városi törvényhatóságok által választott felsőházi tagok - Dr. Tarányi Ferenc

112 gek szervezését. Még a kommunizmus alatt megalapította a belvárosban az első egyházközséget, annak első ügyvezető alelnöke volt és ma is társelnöke. Résztvett a Keresztény Nemzeti Liga alapításában, melynek belvárosi osztályelnöke és országos választmányának tagja. A fővárosban 1901 óta folytat társadalmi tevékenységet. Akkor lett az Egyetemi Hallgatók Szent Vince Egyesületének ügyvezető titkára. A Budapesti Szent Vince Egyesület helyi ügyvezető tanácsának és a Budapest-Józsefvárosi Kisdedóvó Egyesületnek — amelyet tíz éven át vezetett — ma is örökös tiszteletbeli alelnöke. Résztvesz a Seznt Imre Kör, a Szent Imre Főiskolai Internátus-Egyesület, a Szent Imre Szenátus és Középponti Katolikus Kör vezetésében, mint ezeknek igazgatósági tagja. Az Actio Catholica országos tanácsának és a Katolikus Népszövetség kormányzótanácsának tagja. Belvárosi elnöke a Keresztény Községi Pártnak. A főváros törvényhatósági bizottsága küldötte be a felsőházba, ahol több törvényjavaslatnak előadója volt. Az 1931. évi képviselőválasztások során a budapesti déli választókerület részéről tagja lett az országgyűlés képviselőházának is, de mandátumáról lemondott és felsőházi tagságát tartotta meg, amelyre már .másodízben választotta meg Budapest székesfőváros törvényhatósága. Dr Tarányi Ferenc (Zala vármegye törvényhatóságának választottja) 1878-ban született a zalamegyei Pusztaszentlászlón. Római katolikus, földbirtokos, volt főispán. A középiskolát Budapesten, a kegyesrendi gimnáziumban és a Ferenc Józsefnevelőintézetben végezte, a jogot a bécsi, lipcsei, genfi és budapesti egyetemen hallgatta és az utóbbin avatták az államtudományok doktorává. Elvégezte a magyaróvári gazdasági akadémiát is. A Deák Ferenc nevét viselő hitbizományi birtokán gazdálkodott és élénk részt vett a vármegye közéletében. 1914-ben bevonult és Przemysl elestével hadifogságba került, ahonnan 1918-ban szökés útján szabadult. Itthon századossá léptették elő. Több hadikitüntetés tulajdonosa. Az első és a második nemzetgyűlésben a zalaszentgróti kerületet képviselte a keresztény gazdasági párt programjával, főként földművelési és közigazgatási kérdésekkel foglalkozott. 1921 decemberében Zala és Vas vármegye főispánjának nevezték ki. Zala vármegye főispáni állásáról 1926-ban lemondott, Vas vármegye élén azonban 1932 októberéig állott, akkor erről a tisztéről is leköszönt. A vármegye törvényhatósága még ebben az évben felsőházi taggá választotta meg. Elnöke a vármegye gazdasági egyesületének és Nemesi Választmányának, tagja az OMGE igazgató-választmányának. Tulajdonosa a II. osztályú Magyar Érdemkeresztnek a csillaggal. A kormányzó kétízben tüntette ki a Signum Laudis-szal.