1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A két koronaőr - Báró Perényi Zsigmond dr.

47 Báró Perényi Zsigmond dr 1870-ben született Budapesten. Római katolikus, volt miniszter. Középiskolai tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte, majd a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karának hallgatója volt és itt tett szigorlatokat is. A közigazgatási pályára lépett, 1895-toen gyakornok, <majd szolgabíró lett. 1896-ban szabad elvűpárti programmal a nagyszőllősi kerület választotta meg. 1903-ban Máramaros vármegye főispánjává nevezték ki s 'rendkívül sokat fáradozott a megye kulturális és szociális előhaladása erdekében. 1913-ban, a közigazgatási reform keresztülvitelével kapcsolatban, a Tisza-kormány 'belügyi államtitkárrá nevezte ki s állását 1917-ig, a Tisza-kormány bukásáig töltötte toe. A háborúval a közigazgatásra nehezedő mind inagyotob követelmények megvalósítása s az akadályok leküzdése, végül a sztrájkmozgalmak megszüntetése körül szerzett érdemeinek elismerésül a király belső titkos tanácsossá nevezte ki. Az ellenforradalom vezére volt, ezért börtönben is ült s már halálra volt ítélve, midőn fogságának a kommün bukása véget vetett. József főherceg bizalma a Friedrich-kormány belügyminiszteri székébe szólította, tárcáját a Huszár-kormány megalakulásáig tartotta meg. Azóta főként társadalmi téren fejt ki igen eredményes munkát, mint a Magyar Nemzeti Szövetség országos elnöke. 1928-ban ő vezette a newyorki Kossuth-szobor leleplezésére a magyar zarándokokat, majd végiglátogatta az Egyesült-Államok és Kanada nagyobb magyar telepeit. E körútja során Pittsburg, Buffalo, Weiland és Hamilton városok díszpolgárukká választották. Hazatérve megszervezte a Magyarok Világkongresszusát s ennek azóta folyton működő központi irodáját, mely az öt világrészben szétszórt magyarsággal állandó összeköttetést tart fenn. Az első országgyűlésbe a komáromi kerület küldötte be egységespárti programmal, 1931-ben a szepsi kerület választotta meg egyhangúlag. Tagja volt a 33-as országos bizottságnak, a külügyi, a pénzügyi és a közjogi bizottságnak s tevékeny részt vett a Ház törvényalkotó munkásságában. Mandátumáról 1933 júliusában mondott le, amikor a bizalom a koronaőri tisztségbe emelte. Tulajdonosa sok belföldi és külföldi rendjelnek, így az I. osztályú Magyar Érdemkeresztnek s a Lipót-rend középkeresztjének, a német Vaskeresztnek, a magyar Vöröskereszt első osztályának. Elnöke a Kivándorlási Tanácsnak, tagja a Magyar Statisztikai Társaságnak, a Magyar Külügyi Társság elnöki tanácsának, a Társadalmi Egyesületek Szövetsége ügyvezető igazgatóságának, társelnöke a Magyar-Amerikai Társaságnak és még igen sok társadalmi és kulturális egyesületben tölt be vezető tisztséget. Elnöke a Magyar Köztisztviselők Fogyasztási, Termelő és Értékesítő Szövetkezetének.