1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A vármegyei és városi törvényhatóságok által választott felsőházi tagok - Dr. vitéz Endrey Antal

84 1926-ban nyugdíjaztatását kérte, a közgyűlés azonban visszatartása iránt a minisztertanácshoz fordult, amely további szolgálatteljesítését egy évre engedélyezte is. 1928 január 1-ével ment nyugdíjba. A törvényhatósági közgyűlés 1929 novemberében örökös törvényhatósági bizottsági taggá választotta meg. Örökös választmányi tagja a Kecskeméti Kaszinónak. 1931-ben, Szeless László halála után hívták be a felsőházba. Dr vitéz Endrey Antal (Hódmezővásárhely város törvényhatóságának választottja) 1885-ben született Hódmezővásárhelyen. Római katolikus, ügyvéd. Jogi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen és az egri jogakadémián végezte s itt tett államtudományi államvizsgát. A jogtudori oklevelet és az ügyvédi oklevelet Budapesten szerezte meg. Az egri jógászifjúság elnöke és a budapesti egyetemi ifjak politikai mozgalmainak egyik népszerű vezetője volt. 1913-ban átvette édesatyja ügyvédi irodáját s azóta állandó ügyvédi gyakorlatot folytat Hódmezővásárhelyen. A világháborúban 4ő hónapot töltött az orosz és olasz hadszíntereken s vitéz magatartásáért az I. osztályú vitézségi éremmel, a Signum Laudisiszal és az arany érdemkereszttel tüntették ki. A román megszállás alatt szülővárosában polgárőrséget szervezett, összeköttetésiben állott az akkor alakuló nemzeti hadsereg szegedi fővezérletével, amiért az oláhok Békéscsabán, majd Aradon várfogsággal sújtották. 1923-ban vitézzé avatták s azóta a vitézi életben is, valamint az Országos Frontharcos Szövetségben is vezető tevékenységet fejt ki, mint a vitézi járás hadnagya, s mint a Frontharcos Szövetség Főcsoport elnöke, mint az Országos Frontharcos Szövetség iinitézőbizotltiSágának tagja, 1934-ben gróf Takách-Tolvay József országos elnök oldalán résztvett a németországi drezdai országos frontharcos ünnepségeken. A Vitézi Rend felépítése és továbbfejlesztése érdekében kifejtett kiváló munkásságáért 1934-ben legfelsőbb elismerésben részesült. Szülővárosának közéletében, mint törvényhatósági bizottsági tag, mint Frontharcos Főcsoport elnök és vitézi előljáró, jelentékeny szerepet tölt be. Már a Felsőház megalakulásakor, az 1927. évi felsőházi tagválasztásök alkalmával komoly jelölt volt s mindössze csak 3 szavazattal maradt kisebbségben. 1930 januárjában 64 szótöbbséggel választották meg felsőházi taggá. Államháztartási, honvédelmi és külügyi kérdésekben s ilyen vonatkozású javaslatok tárgyalásánál több figyelemreméltó beszédet mondott.