1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Ratz Kálmán

352 is belekapcsolódott. Vázsonyi Vilmos halála után újból megkísérelte az ellenzéki erők egyesítését s törekvése sikerrel is járt. 1926ban közvetlenül a választások előtt létrejött az országos balpárt s ő maga a főváros északi kerületében s Szegeden kapott mandátumot. Fellépett Kaposvárott is, de Ugrón Gáborral szemben igen nagy küzdelem után kisebbségben maradt. 1928-ban a demokrata képviselők kiléptek pártjából, politikai tekintélyén azonban ez mit sem változtatott. Nem sokkal később megalakította a Nemzeti Szabadelvű Pártot, amelynek élén éles harcot folytatott a Behlen-kormány ellen.-Az 1931. évi választáson pártja szövetségre lépett a demokratákkal s az Egyesült Szabadelvű és Demokratikus Ellenzék listáján a főváros minden választókerületében és Szegeden is mandátumot kapott. Ismét szegedi mandátumát tartotta meg. Beválasztották a 33-as országos bizottságba is, amelynek tagjaként hónapokon át eredményes munkát végzett, 1931 decemberében azonban a kormány programtalansága miatt bizottsági tagságáról lemondott. Károlyi Gyula gróf kormánya idején nemzeti egység front kialakítására törekedett, amit a miniszterelnök is rokonszenvvel kísért, az egységes párt többsége azonban visszautasította a kísérletét. Felszólalásai a politikai életben mindig nagy eseményt jelentettek s magatartása mindig irányadó volt. Legutóbb is a három fővárosi kerületben és Szegeden kapott mandátumot. Ratz Kálmán (Sárospatak, Nemzeti Egység Pártja) 1888-ban született Komáromban. Református, nyugalmazott huszárőrnagy, közgazdasági és történelempolitikai író. Iskolai tanulmányainak elvégzése után katonai pályára ment és a világháború kitörésekor mint a volt 1. honvédhuszárezred főhadnagya került a harctérre. Többször megsebesült és több kitüntetésben részesült. Az összeomlás után a hazafias irányú mozgalmak egyik vezetője lett. Résztvett a MOVE és más nemzeti alapon álló egyesületek megalkotásában s vezető szerepet töltött be működésükben. Még a Károlyi-forradalom alatt, 1919 februárjában, bebörtönözték, mert általános értelmiségi sztrájkkal egybekötött fegyveres felkelést szervezett. A bolsevizmus végéig fogságban tartották. Kiszabadulva az irredenta-mozgalmak, különösen a keleti részek felszabadítására irányuló törekvések egyik főszereplője volt. Mint történelem- és gazdaságpolitikai író külföldön is ismert nevet szerzett magának. Művei: Az oroszországi csehszlovák légió története; Az energia és anyag című tanulmány stb. Szaklapokban és a napisajtóban több, mint iszáz tanulmánya és cikke jelent meg.