1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Péchy László

342 jóléti és munkaügyi minisztere lett, de 1920-ban párthatározat alapján kilépett a kormányból. Á második nemzetgyűlésben a dorogi kerületet képviselte, az első országgyűlés óta a főváros északi kerületének mandátumával foglal helyet a Házban. Egyike a legtöbbet szereplő szociáldemokrata politikusoknak. Többször volt a párt szónoka, s éleshangú felszólalásaival sokszor okozott vihart. Az Eskütt-ügyről emlékezetes ülésen őt is palotaőrökkel távolították el és hosszabb időre eltiltották az üléseken való résztvételtől. Peidl Gyula visszavonulása óta a párt parlamenti csoportjának vezetője. Tagja a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség végrehajtóbizottságának s-a magyar szakszervezetek állandó képviselője Genfben a nemzetközi munkaügyi konferenciákon. Székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tag, elnöke a párt fővárosi csoportjának. Tagja az Országos Társadalombiztosító Intézet elnökségének és igazgatóságának. Péchy László (Mátészalka, Nemzeti Egység Pártja) 1877-ben született Budapesten. Református, „földbirtokos, nyugalmazott főispán, császári és királyi kamarás. Egyetemi tanulmányait Strassburgban és Budapesten végezte, az államtudományi államvizsgát a Pázmány Péter Tudományegyetemen tette le. 1897-ben Szatmár vármegye szolgálatában kezdte meg közpályáját. 1904-ben helyettes főszolgabíró lett, 1906ban pedig előbb a szinérváraljai, később a mátészalkai járás főszolgabírójának választottották meg. 1917-ben nyugdíjaztatta magát s birtokára ment gazdálkodni. 1920-ban, amikor a vármegye felszabadult a román megszállás alól, főispáni teendőkkel megbízott kormánybiztossá nevezték ki s még ebben az évben Szatmár és Ugocsa vármegye főispánja lett. 1922-ben Bereg vármegye főispánjává is kinevezték, majd a csonka Szatmár-Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyesített vármegyék élére került. Tizenegy évi, politikai és társadalmi érdemekben gazdag munkásság után 1931-ben nyugalomba ment s ugyanekkor fellépett a mátészalkai kerületben, amely az Egységes Párt programmjával túlnyomó többséggel választotta meg kisgazdapárti ellenjelölttel szemben. Az országgyűlésnek egyik tekintélyes tagja volt s nagy szerepet vitt pártja, életében is. Tulajdonosa a II. osztályú magyar érdemkeresztnek a csillaggal, a hadi érdeméremnek a kardokkal és a vöröskeszt háborús díszjelvényének. I. Ferenc József 1911-ben nevezte ki császári és királyi kamarássá. 1915-ben tiszteletbeli lovagja lett a Johannita-rendnek, majd 1924-ben Potsdamban, a rend lovagjává ütötték. A református egyház életében s jelentős szerepe van. 1920 óta gondnoka a nagykárolyi református egyházmegyének.