1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - vitéz Kozma Miklós

302 JL osztályú német vaskeresztnek és a III. osztályú vaskoronarendnek. A forradalom kitörésekor a honvédelmi minisztériumba osztották be szolgálattételre, ellenforradalmi tevékenysége miatt azonban 1919 januárjában letartóztatták és távoznia kellett helyéről. A kommün alatt főiként a Dunántúlon rejtőzködötit, 'majd Pécsre s onnét Szegedre ment, ahol a nemzeti hadseregben a védelmi és propaganda-osztály vezetését vette át. A fővezérséggel Siófokra, majd Budapestre került s Horthy Miklós, amikor kormányzónak választották meg, őtt mint katonapolitikai referenset magával vitte a katonai irodába. Itt teljesített szolgálatot 1920 augusztusáig, amikor átvette a Magyar Távirati Iroda vezetését. Még ebben az évben szolgálatonkívüli őrnaggyá nevezték ki. Közéleti szereplése ebben az időben kezdődött. Fáradhatatlan munkássággal fogott hozzá a magyar hírszolgálat megszervezéséhez, azt úgy külföldi, mint belföldi vonatkozásban teljesen modern alapokra fektette a a Magyar Távirati Irodát néhány év alatt külföldön is elismert kitűnő hírszolgálati intézménnyé fejlesztette. Megalapította a Magyar Filmiroda Rt-t és a Magyar Hirdető Iroda Rt-t, amelyek szintén a Magyar Távirati Iroda érdekkörébe tartoznak. Vállalata érdekkörébe vonta és újjászervezte a Magyar Országos Tudósítót, amely a rendőri és törvényszéki híranyagot szolgáltatja a sajtónak, valamint a három évtized óta fennálló Telefonhírmondó Rt-t, amely 1925 derekán megkapta az államtól a postakincstárral együtt a rádió-koncessziót. Ekkor alakult meg a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. 1930-ban a vezetése alatt álló vállalatok érdekkörébe vonta a Magyar Nemzeti Gazdasági Bankot is. Az elmúlt évek alatt részben hivatalos, részben magánutak során beutazta egész Európát. Régóta előkelő szerepet tölt be a közéletben. Egymásután részesült magas kitüntetésekben és mindinkább gyarapodott tekintélye. Ő volt az, aki annakidején elsőnek hívta fel gróf Bethlen István akkori miniszterelnök figyelmét a frank-ügyre s a pernek egyik koronatanuja is volt. A kormányzó először a miniszteri tanácsosi címmel tüntette ki, majd kinevezite szolgálatonkívüli: alezredessé, 1934 áprilisban pedig az örökös felsőházi tagok sorába emelte. 1934 decemberében jelentős szerepe volt a marseillei ügy genfi tárgyalásánál. Még ebben az évben megkapta a II. osztályú magyar érdemkeresztet a csillaggal. Mint felsőházi .tag a 33-as országos bizottságban is helyet foglalt. Tagja volt az Országos Idegenforgalmi Tanácsnak, az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsnak, a Nemzetközi Filmoktatásügyi Intézet tanácsának s elnöke az intézet magyar csoportjának. A magyar irodalomban is sikerrel állta meg helyét. Az „Egy csapattiszt naplója" című munkája, amely németül „Mackensens ungarische Husaren" címmel jelent meg, majd az „Összeomlás" című könyve általános elismerést keltett. A kormányzó 1935 május 5-én nevezte ki az újjáalakult Gömbös-kormányba belügyminiszternek s ugyanekkor lemondott úgy a Magyar Távirati Irodánál, mint az érdekkörébe tartozó valamennyi vállalatnál viselt elnöki állásáról s igazgatósági tagságáról.