1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.
A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A Kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Báró Szurmay Sándor
167 de 1899-ben újból visszarendelték a honvédelmi minisztériumba s ott 1905 őszéig osztályvezető volt. Ekkor ezredes s a nagykanizsai 20. honvédgyalogezred parancsnoka lett. 1907 őszétől azonban mint ezredes és vezérőrnagy, 1914 májusától pedig mint altábornagy, ismét a honvédelmi minisztériumban teljesített szolgálatot mint csoportfőnök. 1914 őszén honvédelmi államtitkárrá nevezték ki s még novemberben mint a 38 honvédgyaloghadosztály parancsnoka, a harctérre ment. Átvette az ungvölgyi hadseregcsoport parancsnokságát s visszanyomta az oroszokat az uzsoki hágóra. Csapataival a homonnai, szinnai és cirókaófalui győzelmektől kezdve eredményt eredményre halmozott, döntően avatkozott be a 4. hadsereg harcaiba s a legszebb eredményeket biztosította a hadsereg összeműködésének további folyamán is. A limanovai súlyos harcoknál is döntő befolyással volt az ellenség visszavonulására. 1915-ben nehéz védelmi harcokat vívott a Kárpátokban és győzelmesen és sikerrel vett részt az 1915. évi tavaszi támadó hadműveletekben is, a lucki áttörés után azonban, mert balszárnya teljesen védtelenné vált, felsőbb parancsra visszavonult. Az előnyomuló oroszokat mégis sikerült megállítania, sőt vissza is szorította őket. 1917 februárjában szolgálaton kívüli viszonyba került s a Tisza-kormányban honvédelmi miniszterré nevezték ki. Tárcáját az Esterházy- és Wekerle-kormányban is megtartotta, egészen az összeomlásig. Minisztersége a világháború legnehezebb időszakára esett, amikor mindinkább tért hódított a destrukció s az anyagiak mellett lassan kiapadtak azok az erőforrások is, amelyek nélkül az utolsó pillanatig hősiesen küzdő haderő a végleges sikert kivívni nem tudta. Bekövetkezett az Összeom lás, ezt követte a hader ő szét züllesztése és a minisztériumot 1§18 október 31én adta át a "Károlyi-kormány hadügymhuszteréjiekt Lander BéiánaTcTNyugalomba vonuTt, a Berínkey-kormány azonban a szocialista miniszterek nyomására 1918 februárjában letartóztatta és Szentgotthárdon internálta. A kommün kitörése után a budapesti gyűjtőfogházba hozták, ahol augusztus 3-ig raboskodott, anélkül, hogy kihallgatták volna. 1917 márciusában belső titkos tanácsossá nevezte ki a király, ennek az évnek augusztusában pedig a Mária Terézia-rend lovagkeresztjével és a magyar bárósággal jutalmazta Uzsok védelméért, 1918-ban az uzsoki előnevet adományozta neki s 1918 augusztusában a 20. honvédgyalogezred tulajdonosává nevezte ki. Igen sok kitüntetésben részesült. Tulajdonosa a hadidiszítményes I. osztályú Vaskorona-rendnek, az I. osztályú Lipót-rendnek, a katonai érdemkereszt szalagján a katonai érdemérmének, az I. osztályú német Vaskeresztnek, a török hadidiszítményes Medjidie-rend I. osztályának s legszebb hadikitüntetések egész sorának. 1929-ben avatták vitézzé. Ungvár, Pápa, Győr, Nagykanizsa, Boksánbánya, Cinkota és Bánffyhunyad díszpolgára. Irodalmi művei: Az európai hadseregek ismertetése (1893); A honvédség fejlődésének története (1889); A-mohácsi vész (1896); Az orosz vörös veszedelem és Magyarország szerepe (1921).
