1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választett felsőházi tagok - Dr. Pap József

130 kutatásai miatt Marokkóban is járt. 1896-ban a fővárosi bakteriológiai intézet igazgatója és kórházi rendelőorvos, majd főorvos lett, két év múlva már egyetemi magántanár és a bőrkórtani intézet helyettes igazgatója volt. Az egyetemi rendkívüli tanári címet 1906-ban kapta meg, négy év múlva pedig egyetemi rendes tanár és az új bőr- éa nemi kórtani klinika igazgatója lett. A háborúban mint főtörzsorvos teljesített szolgálatot, később a nemi bajok leküzdésére kormánybiztossá nevezték ki. Gazdag szakirodalmi munkássága van. Alelnöke volt a berlini, párisi, római és kopenhágai, elnöke az 1935-ben Budapesten tartott IX. Nemzetközi Dermatológiai Kongresszusnak. Tagja a közegészségügyi, igazságügyi, ösztöndíj- és természettudományi tanácsnak, a Szent István Akadémiának; tiszteletbeli rendes vagy leveíezőtagja sok belföldi és külföldi tudományos társulatnak. Dr Pap József (A Budapesti Ügyvédi Kamara választottja) 1861-ben született Eperjesen. Evangélikus, udvari tanácsos, a Budapesti Ügyvédi Kamara volt elnöke. Jogi tanulmányait részben az eperjesi ősi evangélikus kollégiumban, részben a budapesti tudományegyetemen folytatta s itt szerezte meg a jogi és államtudományi doktori diplomát. 1886-ban tette le az ügyvédi vizsgát, azóta ügyvédi gyakorlatot folytat a fővárosban, s mindinkább nagyobb tekintélyt szerzett az ügyvédi karban. A Budapesti Ügyvédi Kamara 1902-ben titkárává, 1912-ben elnökhelyettesévé választotta meg, 1918-ban pedig egyhangú választással az elnöki székbe emelte s tisztét 16 éven át töltötte be. Széleskörű szakirodalmi és publicisztikai tevékenységet folytatott, sok tanulmánya és cikke jelent meg a szaklapokban és napilapokban s több önálló munkája került sajtó alá a perjog köréből. 1894-ben adta ki első önálló munkáját „A bizonyításról'', s ezt követték a következő müvek: A magyar polgári perrendtartás előadói tervezetének egyes részleteiről (1895), A ténykérdésről a felülvizsgálatnál (1897), Perjogi elvek a magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatában (1901), A bizonyítási teherről (1901), A szóbeliség a polgári perrendtartás javaslatában (1902), A kereset belkellékeiről (1902), A peres eljárás félbeszakítása, felfüggesztése és szünetelése (1909), A jogsegély, különös tekintettel a nemzetközi vonatkozásokra (1916). A budapesti tudományegyetem jogi kara 1899-ben a perjogból magántanárrá habilitálta, 1903-ban pedig nyilvános rendkívüli tanári címet és jelleget kapott. A király érdemei elismeréséül 1911-ben udvari tanácsossá nevezte ki. A felsőházban figyelmetkeltő beszédet mondott a költségvetési viták során, valamint a közigazgatás rendezéséről és a törvénykezés egyszerűsítésé-