1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választett felsőházi tagok - Dr. Berecz János - Dr. Berzeviczy Albert

118 Dr Berecz János (A Ferenc József Tudományegyetem választottja) 1882-ben született a temesvármegyei Dettán. Római katolikus, egyetemi tanár. A középiskolát Szegeden, egyetemi tanulmányait a fővárosban végezte s itt szerezte meg 1906ban orvosi diplomáját. Pályáját mint gyakornok a szegedi bábaképző

1 intézetben .kezdte meg, 1908-ban mint díjtalan gyakornok a budapesti egyetem II. számú női klinikájára került s 1912-ben ugyanitt első tanársegéd lett. A mozgósításkor bevonult, az összeomlásig harctéri szolgálatot teljesített, majd újból elfoglalta állását az egyetemen. 1919-ben adjunktus lett, 1926-ban pedig magántanárrá képesítették. A Ferenc József-tudományegyetemnek 1927 óta nyilvános rendes tanára. Széleskörű szakirodalmi munkásságot fejtett ki, sok tudományos közleménye jelent meg magyar és német nyelven. Szeged város közéletében tekintélyes szerepet tölt be. Tagja a törvényhatósági bizottságnak és a kisgyűlésnek. Igen sok társadalmi és szakegyesületben viselt tisztséget. Tagja a Budapesti Királyi Orvosegyesületnek, igazgatósági tagja a Magyar Nőorvosok Társaságának, választmányi tagja a Magyar Klinikák és Kórházak Szövetségének és a szegedi Orvos-Szövetségnek, elnöke a Szegedi Katolikus Körnek, világi elnöke a Belvárosi Egyházközségnek, elnöke a Piarista Diákszövetségnek, díszelnöke a Szegedi Háziasszonyok Szövetségének. A koronás arany érdemkereszt, a hadiékítményes Signum Laudis, a Ferenc József-rend lovagkeresztje és még több kitüntetés tulajdonosa. Dr Berzéviczy Albert (A Magyar Tudományos Akadémia választottja) 1853-ban született a sárosmegyei Berzevioén. Római katolikus, belső titkos tanácsos, nyugalmazott vallás- és (közoktatásügyi miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A jogot Kassán és Budapesten végezte, utána hosszabb ikülföldi tanulmányúton volt, majd a közigazgatás szolgálatába lépett. 1877-ben Sáros vármegye aljegyzője, 1880-ban főjegyzője lett, közben azonban az eperjesi jogakadémián a politika és a jogtörténet tanára is volt. 1881-fben Eperjesen szabadelívűpárti programmal 'képviselővé választották. Nagy tudása és készültsége csakhamar vezető szerephez juttatta a politikai életben. A király 1884-ben miniszteri tanácsossá nevezte ki a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba, ahol a felső-