1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - XIII. A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Szinyei Merse István - Szterényi József báró

lam is követte. Ebbe az időbe esik az első ipari termelési statisz­tika; ez volt az első ilynemű munka Európában. 1905-ben a ke­reskedelmi minisztérium adminisztratív államtitkára, majd a koalíciós Wekerle-kormányban 1906 áprilisában politikai állam­titkár lett és ugyanekkor Brassóban, ahol a magyarság s a szász­ság az ő személyében egyezett meg, orsz. képviselőnek válasz­tották. Ezt a kerületet képviselte az 1918-ban bekövetkezett ösz­szeomlásig. Mint államtitkár ő indította meg az államvasutak szerve­zeti reformját és -vitte keresztül a posta-távirda újjászervezését. Akkor készítette az uj iparfejlesztési törvényt és szabályozta a közszállitásokat; ugyanekkor megszervezte a tengeri szabad hajó­zást, amelyre vonatkozó törvény az ő munkája. Ez alapon jött létre több ujabb tengerhajózási vállalat és igy emelkedett egy­szerre csaknem kétszeresére a magyar tengeri hajók tonnatar­talma. A vasutasok pragmatikája is a ő személyes munkája; máig is ez az egyedüli szolgálati pragmatika az országban. Leg­nagyobb két alkotása és kodifikatorikus munkája a munkások betegség és baleset esetére való biztosítása (1907), amivel úttörő volt egész Európában: elsőnek hozta be a munkásbiztositásba a paritásos teherviselést és képviseletet, — valamint az ipartör­vény revíziója. Államtitkári tevékenységében jelentős részt fog­laltak el az Ausztriával való kiegyezési tárgyalások, melyek kö­rül szerzett érdemeinek elismeréséül 1908-ban v. b. t. tanácsos lett. 1910-ben, a Wekerle-kormány lemondásakor, nyugdíjba ment. Államtitkársága idején nagy parlamenti munkát is vég­zett: a kereskedelmi tárca javaslatait Kossuth Ferenc állandó betegeskedése miatt túlnyomóan ő képviselte az országgyűlésen. 1918 januárjában ia Wekerle-kormány kereskedelemügyi mi­nisztere lett s ugyanez év júliusában „brassói" előnévvel bárói méltóságot kapott. A bukaresti béketárgyalásokon ő képviieHe Magyarországot. 1918 áprilisában, Wekerle lemondásakor Ká­roly király, akinek legbizalmasabb tanácsadói közé tartozott, miniszterelnökké dezignálta, de vállakózása hajótörést szenve­dett Károlyi Mihály pártjának magatartásán, Mint kereskedelmi miniszter a háborús központokat szigorú ellenőrzés alá vette s hozzáfogott az iparcikkek árának maximálásához is. A forradalom alatt súlyos üldözéseket kellett elszenvednie. A Károlyi-kormány 1919 február 25-én Szurmay Sándorral együtt elfogatta és Szentgotthárdon internálta, a proletárdikta­túra pedig már első napjaiban a gyűjtőfogházba záratta s au­gusztus 4-ig fogolyként őriztette. Mindez persze nem törhette meg erejét: az uj korszak alkotmányozó testületében, az első nemzetgyűlésben, amelyben a budapesti VIII. kerület mandátu­544

Next

/
Thumbnails
Contents