1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - XIII. A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Simontsits Elemér - Soós Károly

be. Itt működött a háború kitöréséig. Közvetlenül a mozgósítás után mint a IV. (AufTenberg-fóle) hadseregparancsnokság hadmii veleli osztályának főnöke vonult a háborúba. Ennél a hadseregnél szolgált 1914 október elejéig, amikor a Pflanzer-Baltin hadseregcsoport vezérkari főnöke lett. E nagyfontosságú állásában vett részt Északmagyarország és Bukovina felszabadításában. Hadseregével eljutott a Dnyeszter vonaláig s itt vezette tovább annak hadműveleteit 1915 március végéig, amikor most már mint ezredes az l..cs. és kir. tiroli császárvadászezred parancsnokává neveztetett ki. Ennek élén vett részt a gorlicei áttörésben, majd mikor Itália hadüzenete után az Isonzófrontra kerüli, az olasz hadsereg elleni első küzdelmekben. 1915 augusztusától 1916 júniusáig, a 33. gyalogdandár parancsnoka volt a Doberdón. Végigküzdötte a harmadik, negyedik és ötödik Isonzó csatát. Innen került mint altábornagy Tirolba, ahol 1918 márciusáig a 11. hadsereg vezérkari főnöke volt. A Meiletta-csoport fényes sikerű megrohanása az ő nevéhez fűződik. Az osztrák-magyar hadsereg utolsó offenzivájában (1918 június 15), mely a Montello elfoglalására vezetett, dandárjának két hires magyar ezrede az elsők között kelt át a Piavén. Vitéz magatartásáért és kitűnő szolgálatáért számos legfelsőbb kitüntetésben részesült. Tulajdonosa a hadiékitményes II. oszt. Lipót-rendnek, a vaskoronarend s a katonai érdemkereszt II. osztályának (ez utóbbinak kétszer), a Lipót-rend lovagkeresztjének, a katonai érdemkereszt III. osztályának, az ezüst s a bronz Signum laudisnak (valamennyi a kardokkal) s ezeken kivül a német vaskereszt II. osztályának és a török félholdnak. Az összeomlás után egy ideig a szegedi honvédkerület parancsnoka volt, de az akkori hadügyi kormány állásától, mint ,,megbízhatatlant" felmentette. Szegeden a nemzeti hadsereg első vezérkari főnöke lett (1919 július—december). 1920 januártól márciusig hadügyi államtitkár volt. Március havában a kormányzó hadügyminiszterré nevezte ki s ebben az állásban szolgált 1920 júliusáig. Mint hadügyminiszter, ö rendelte el újra a „honvédség'" elnevezés bevezetését s ő volt az, aki 1920 nyiarán az uj magyar honvédség hires kecskeméti raidjével az .Alföldet a felelőtlen alakulatoktól megtisztította. Tárcájáról lemondván, eleinte kaposvári, majd pécsi körletparancsnok volt (1921 június 22-ig) s mini a „déli végek" vezénylő tábornoka, 1921 augusztus 20-án ő vonult be csapataival elsőnek a szerb megszállás alól felszabadult Baranyába. 1922 végén, mint gyalogsági tábornok nyugdíjba vonult. Érdemei! a kormányzó a magyar érdemkereszt I. osztályával, majd a nagy Signum laudissal jutalmazta. 540