1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - XIII. A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Vitéz Csanády Frigyes

Lipót-rend középkeresztjével tüntették ki A rendjelet hadseregünk főparancsnoka, Frigyes főherceg személyesen nyújtotta át, a német császár pedig föhadsegédjét küldte betegágyához gratulációjával. Ugyanekkor előkelő külföldi kitüntetésben is részesült: megkapta a bajor I. osztályú tiszti érdemkeresztet a csillaggal. A harcok azonban, melyekért nagy kitüntetéseket kapott jutalmul, megtámadták egészségét. Súlyos tüdő-mellhártyagyulladásba esett, ugy hogy 1916 januárban Budapestre szállították. Február végén újra átvette régi hadosztályát. 1916 június 9-én bizták meg a lucki orosz áttörés után visszavetett cs. és kir 10. hadtest parancsnokságával. E hadtesttel sikerült az oroszokat Zaturci-ig visszavetni s ott, álló harcokban, heves, hetekig tartó küzdelemben az orosz tömegek támadását megtörni". Ezért az T. oszt. vaskoronarendet kapta és 1916- novemberében gyalogsági tábornok lett. 1917 januárban az erdélyi keleti fronton a cs. és kir. kassai hadtest parancsnokságát vette át, ahol hadosztályai (a m. kir. 39. honv. gval. hadoszt., egy német hadoszt. és a cs. és kir. 24. gyal. ho.) az oroszok és románok által megszállt ^Magyaros", „Farcumk" és „Sólyomtár" határhegyvonulatot birtokba véve, a magyar területeket az ellenségtől megtisztították. Ennek az évnek az elején nevezte ki a király valóságos belső titkos tanácsossá. Augusztusban a Galíciában visszaszorított cs. és kir. 13. hadtest vezetésével bizták meg; heves harcok árán, Bukovina keleti határáig vonult csapata győzelmesen előre. Augusztus végén a „Dolzok"-ot 3 gyalog és 2 lovas hadosztállyal és 300 löveggel támadva, az orosz ellenséget Bukovina területéről végkép kiverte és 1000 foglyot s sok hadianyagot vett birtokba. E harcok után a Legfelsőbb elismeréssel és a Lipót-rend I. osztályával tüntették ki. 1918 áprilisban az Asiago-szakasz védelmét bizták rá. Feladatának vitézül felelt meg: állandóan tartós harcok közepette nagy túlerővel szemben tartotta a vonalat mindaddig, amig az összeomlás be nem következett. A nemzeti hadsereg megalakulása után a tábornoki becsületügyi választmány elnöke lett, majd a kormányzó megbízásából a „Haröá"-t szervezte meg, mely egyesületnek négy éven át elnöke volt. E ténykedésért a kormányzó az arany magyar érdeméremmel tüntette ki. 1930-ban pedig megkapta az újbóli Legfelsőbb Elismerést a magyar érdemérem szalagján. A hős és érdemekben gazdag katonát az 1920-ik évben vitézzé avatták. A vitézzé avatás ünnepélyes aktusa 1922 novemberében ment végbe a kormányzó jelenlétében. Az államfő a kiváló tábornok érdemeit óhajtotta megjutalmazni azzal, hogy élethossziglan az országgyűlés felsőházának tagjává nevezte ki. 33 513